Főhősünk egy jelentéktelen ember (még a nevét sem tudjuk meg), akit mindenki annak tart, sőt ő önmagát tartja a legjelentéktelenebb embernek a világon. Számára már minden mindegy, mindaddig amíg nem találkozik egy kislánnyal. A gyermek egy késő esti órán tőle kér segítséget haldokló anyja… [tovább]
Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
Londonna 
The Dream (1989) 100%
Hühh. Ez fájdalmas volt. De most Dosztojevszkijtől mit várjon az ember? :)
Az talán sokat elárul, hogy anyukám egy ideig nézte velem, aztán kiment a szobából, mondván ezt nem bírja elviselni, neki ez túlságosan „agybajos”.:D Tény, hogy párszor én is frászt kaptam Jeremy Irons eszelős tekintetétől és hirtelen morkanásaitól, de ez így volt szép. :D Mintha színházban ültem volna egy monodrámán, ahol a színész annyira zseniális, hogy megtölti az egész hermetikusan zárt légteret, amiben éppen van. Veled. Csak veled. Kettesben. És vibrál, rezeg, villámokat szór, meg derült égből kegyetlenül rád dörög, amikor nem is várod. Te megrázkódsz, de közben meg muszáj nézned mit csinál és hogyan, mert annyira jó, hogy sodor magával az a végtelen szómenés, ami feltör belőle és titkon csodálkozol, hogy ez az ember vajon mikor vesz levegőt. esetleg a pórusain keresztül lélegzik :D
Szóval annyit mondanék, hogy le a kalappal Jeremy előtt, ő egymaga is elég ahhoz, hogy percek alatt valami csoda jöjjön létre általa. És itt kezdődik nálam a színészet. :)
