Siess haza, vár a mama! (2019) 67% 12★

Az összegyűjtött archív felvételek, fényképek és a kazettákon megmaradt „levelezés” miatt érdekes volt a film, de nem nagyon értem, miért készült.
Ha ezt akarta bemutatni, akkor a kiutazós-nyomozós rész tök felesleges és kár volt ennyi új szereplőt felvonultatni a végén.
Ha a halála körülményeit szerették volna bemutatni, feltárni, újravizsgálni, akkor az elején lett volna érdemes rövidíteni (pedig az tényleg érdekes volt) és rendesen körüljárni ezt a témát. spoiler
A válásról és az új menyasszonyról is alig hallunk, pedig ez is érdekes szál lehet…
És ki ez a Judit, akiről annyit tudunk meg, hogy Barta Tamás jogörökese, pedig gyakorlatilag a film főszereplője? Csak véletlen, hogy neki is Hajdú a vezetékneve, mint a rendezőnek? Hogy kapcsolódik a Barta-családhoz?

A film betiltásával kapcsolatos hírek is érdekesek, nekem sem tetszene Fekete Barna helyében, spoiler
Viszont jó hír (a 24.hu belinkelt cikke szerint), hogy „az alkotók teljes erővel készülnek a film második részére. A Lost in Los Angeles munkacímen készülő projekt forgatásait 2021-ben tervezik elkezdeni, a film fejlesztése már 2020-ban elkezdődött.” Talán ebből választ kapok én is néhány kérdésemre…

Kicsit nekem is kusza volt ez a sajátos keveredés. Egyszerre volt dráma meg krimi is, zenei munkásság alig érintve. Sajnos elsikkadt, pedig jobban érdekelt volna Barta zenés karrierje, mondjuk, hogy kikkel és min dolgozott azokon a session-ökön. A bűnügyi, gyilkosságos rész meg főleg elég érdekfeszítő is lehetett volna. A kazettás dolog valóban ötletes volt, afféle korabeli hangüzenetes megoldás még bőven a Messenger előtt.
A bűnügyi rész megint egy olyan szál, ami nem sok súlyt kap, pedig jelentős és elég fontos. Kitehette volna akár a felét is a dokisnak, abból is csak morzsákat kaptunk, megoldás nélkül.
Túl sok-mindenbe nyúlt bele, de inkább íveket dobált össze, azokat is sokszor kidolgozatlanul, így az egész tűnt inkább egy összegyúrt masszának.

Számomra ennek a dokumentumfilmnek az az egyetlen értéke, hogy hallható benne Barta Tamás. Mármint a beszédhangja. Az anyával való kazettás levelezésből (ami egyébként tök jó ötlet volt!) kiderül, hogy mit gondolt mit mondott el az anyjának. És az is kiderült belőle, hogy anyukája mit gondolt az egészről. spoiler
Kiderült még, hogy 1982. február 16-án megtalálták (valakik) holtan, két golyóval a testében (hogy hol is voltak ezek a golyók, arról különböznek a vélemények) és hogy a rendőrségi jegyzőkönyv szerint öngyilkosság volt. Nos, ezt már tudtam. Azt reméltem, azért készítettek dokumentumfilmet, mert kiderítettek valamit. De úgy tűnik, nem. És egyébként számomra az se derült ki, hogy ki volt Judit, aki kalauzolt minket. Rokon? Barát? Szomszéd?
Mindenesetre jó volt látni a régi felvételeket meg a fotókat. Volt benne pár, amit még nem láttam.

A kazettalevelezés érdekes, a külföldi LGT tv-felvételek jók, az alkotók hozzáadott értéke viszont hiányzik. Vagyis nem hiányzik, hanem rossz, sokszor teljesen felesleges dolgokkal (a rabbi és az ő disszidálása minek kellett bele? a nyomozók minek kellettek azon kívül, hogy gyanakodva nézzenek? stb). Ha csak az anya-fiú kapcsolatra koncentráltak volna, egy korrekt tv-doksi kijött volna a dologból. De ez a Jogörökös meg a whodidit egyszerűen sutba vágták az egészet. Ha már belementek a nyomozósdiba, legalább mentek volna bele rendesen, drogozással, papírmaffiával együtt. Így a film megnézése után teljesen megértem az embert, aki perelt, a film nagyon primitíven azt sugalmazza, hogy ő a gyilkos.
Újranézve: Jobb lett volna a gyilkossággal indítani, kihagyva a sugalmazást és csak annyit betenni az ügyvédtől, hogy a gyilkossági ügyek nem évülnek el, szóval egy következő filmben lehet foglalkozni a dologgal (mert mint azt lehet olvasni, készül folytatás). Ezután rátérni a kazettákra. Mert így egyértelműen a krimi-szál a hangsúlyos a filmben, miközben a valóban érdekes kazettás levelezés súlyát veszti, pedig a rendező állítása szerint is az lenne a film lényege.