Rozen Maiden: Traumend (Rozen Maiden 2.) (2005–2006) 90% 4★

Az alkotásért ismételten a Nomad felelős, akik a figyelmet inkább a babák lenyűgöző kinézetére irányították, így az emberek nem kifejezetten lettek szépek. Az opening az Ali Project munkája, akik egy igen illő hangulatú dalt hoztak össze, viszont nekem nem kifejezetten tetszett. Az ending már inkább, de az sem különösebben érdekes. Viszont az epizódok során elhangzó zenék között akadtak igazi remekművek is, mint például Barasuishou témája.

A történet jól ötvözi a babák vidám mindennapjait a félelmeikkel és a kétségeikkel, az Alice Játék gyilkos mivoltával, az örömmel és a bánattal. Az egyik pillanatban még nevetünk a vicces kis teremtményeken, a következő pillanatban pedig egy drámai jelenet közepén találjuk magunkat, ahol az életükért küzdenek.

Az első kilenc epizód sokkal nyugodtabb, néha-néha akad egy komolyabb vagy komolytalanabb viadal, ami során nem történik semmi extra, csak meghallgathatjuk körülbelül ezerszer a két tábor indokait, vagyis azt, hogy ez a küzdelem Apjuk akarata, aki most nagyon szomorú, mert még mindig nincs meg Alice, illetve a másik oldal érveit, miszerint kegyetlenség lemészárolni egymást, majd azzal a fájó tudattal tökéletessé válni, hogy testvérek nélkül marad a győztes.

Jun és a többi ember szerepe minimalizálódik; a médiumoknak kevesebbszer veszik hasznát, de végig érezhető marad, mennyire szeretik a tulajdonosaik ezeket a gyönyörű babákat. Véleményem szerint még mindig Shinku és Hinaichigo a legszebb, bár az egyik újonc, Kanaria is jól mutatna a szobámban. A személyiségük pont olyan, mint az első Rozen Maidenben, bár mindenkinél érezhető egy kis változás, fejlődés.

Először azt gondoltam, Shinku depressziója lesz a történet fő mozgatórugója, de az anime közepe kifejezetten könnyedre és szórakoztatóra sikerült, míg a vége tömény akció és dráma, tragikus elemekkel fűszerezve. Kicsit sajnáltam ugyan, hogy bár az elejétől az Alice Játékról beszélnek, csak a legvégén kezdik el a konkrét harcot, viszont meglepő fordulatokkal is találkozhatunk.

Nem túl gyakori, hogy a folytatás jobban tetszik, mint az első évad, de itt abszolút élvezhetőbbnek találtam ezt, mint az elődjét.

Nagyon jól sikerült folytatás. Megismerhetünk két új játékbabát (Kanaria és Barasuishou) és a történet többé-kevésbé az előző sorozat stílusát követi, noha most a drámai részek sokkal erősebben kihangsúlyozottak (már csak a befejezés miatt is).