Shakugan no Shana (Shakugan no Shana I.) (2005–2006) 72% 6★

Egyetlen oka volt annak, hogy szemet vetettem az animére; szerettem volna Kugimiya Rie tsunderét látni és hallani. Egyébként egyszer már bepróbálkoztam a Shanával, de akkor két rész után dobtam, mert úgy voltam vele, hogy ez a fáklyás dolog nem nekem való. A véleményem a történetet illetően nem sokat változott, de azért örülök, hogy megnéztem.

A sztori lényege, hogy a Lángok Őrzője helyreállítja a világ egyensúlyát, megvédi a Reiji Maigóval rendelkező Mistes életét, legyőzi a rosszakat és szerelmes is lesz, mert úgy szép az élet. A huszonnégy rész három gócpont, három ellenséggel. Az első ellenfél alapvetően a városra, a második Shanára, a harmadik pedig Yuujira koncentrált. Bár huszonnégy részt elég szépen elvihetne a hátán három csata, akadtak azért szép számmal fillerek és múltba révedések is, úgyhogy például az utolsó nagy harc lényege konkrétan másfél epizód alatt lezajlott.

Mindebből azt akartam kihozni, hogy az animének nem ez a része nyert meg magának. Inkább a hétköznapi, vígjátékkal elegyített iskolai romantika volt az, amire szükségem volt jelenleg. Mivel Shana tsundere, a romantika terén lehet számítani némi ellenkezésre, de az általam eddig látott Kugimiya Rie tsunderék közül Shana volt a legelviselhetőbb.

Yuuji lényegében egy teljesen szokványos szupererővel rendelkező szereplő, azzal a különbséggel, hogy ez az erő nem segített neki a harcokban, ezért nem is tudta eljátszani, hogy ő a világ megmentője. Nekem nagyon szimpatikus volt az, hogy végig Shanára kellett támaszkodni az ilyen kérdésekben, hiszen Yuuji nem rendelkezett használható képességgel. Ami részéről a romantikus szálat illeti, nos, nem nevezném jelentősnek.

Ami a szerelmi háromszög harmadik csúcsát illeti, Yoshida Kazumi végtelenül unszimpatikus volt, nem csupán azért, mert az általam kedvelt lány riválisaként tetszelgett, hanem inkább azért, mert abszolút élettelen és haszontalan volt. Különösebben a többi iskolás szereplő sem lett a kedvencem, bár Eitát és Keisakut bírtam.

A történetvezetés nem rossz, csupán maga a sztori az, ami nem egy hatalmas különlegesség. Kifejezetten tetszett, hogy akadt pár rész, ami visszavitte a nézőt Shana múltjába, ami egyrészt jó volt arra, hogy megismerjük az új szereplőt, másrészt láthattuk, hogyan lett Shana a vörös hajú, tűzpiros szemű harcos.

A grafika nem vett le különösebben a lábamról, nem vagyok az ilyen eltúlzottan nagy szemek híve, de azért csúnyának sem nevezném. A szinkronszínészekkel elégedett vagyok, az OST azon száma, amelyik az aktuális epizódcím alatt fut, nagyon tetszett. Az openingek és az endingek kellemesek, de nem olyan zenék, amiket többször is szívesen meghallgatnék.

Igazából nekem tetszett a Shakugan no Shana, nagyrészt a nyálnak köszönhetően, éppen ezért rá is fogok repülni a második évadra. Egyébként szerintem elég szép lezárás volt annak ismérvében, hogy több évad van belőle, viszont ha az anime futásának idején néztem volna, előfordulhat, hogy maradt volna bennem némi űr.