Plus que jamais (2022) 80% 3★

Nem egyszerű film. Lélektani és elgondolkodtató. Két órás, de mégsem éreztem vontatottnak. Vicky Krieps-et eddig csak a millió cikkben láttam Gaspard Ulliel halála után, de ez volt az első film, amiben színésznőként láttam. Azt hiszem, erre a szerepre tökéletes volt, nagyot is alakított, de valahogy mégsem nőtt közel a szívemhez. Gaspard Ulliel halála után jelent csak meg a film, előtte még szép karrier állt volna, ha nem jön közbe a baleset.
Épp egy hónapja olvastam egy „hasonló” könyvet, bár ott „csak” sanszos volt, hogy halálos beteg a nő, és nem akart kezelésekre járni, míg a barátja szerette volna rábeszélni (de az sokkal könnyedebb hangvételű volt). Itt is lényegében erről szól a film, Helene halálos beteg, férje minél többet szeretne vele lenni, és próbálja rábeszélni szervátültetésre. Itt, a könyvvel ellentétben nem „sok nevetés és kevés dráma” volt, hanem nulla nevetés és sok dráma. Ennek ellenére jó film. Kicsit bizarr volt Helene Bent-tel való kapcsolata, meg hogy simán odament hozzá lakni… Egy „lezártabb” végre számítottam, de talán az már nem is kellett hozzá.