Párduclányok (Párduclányok 1.) (2003) 65% 63★

Még mindig szeretem, anno egy csomószor láttam, és akkor is tetszett, még most is szórakoztató. :-D A zenék is jók, és a táncok is, az alapsztori is jó, nekem tetszett. Galleria néha nagyon idegesítő tud lenni, spoiler De azért ő sem olyan rossz. Chanel, Dorinda, és Aqua, is eléggé jók voltak, bírom őket, jófejek. :-) A kis Toto pedig über cuki kutyus. :-D

Nem volt ez annyira rossz. Csak kicsit idős vagyok már hozzá. A történet eléggé sablonos, de kiskamaszként teljesen jól reagáltam volna erre. A dalokkal sem volt baj, 2000-es évek legeleje, eléggé felismerhetően. Az „ellenfél” srác irtó cuki volt. Az öltözetek viszont kiégették a retinám. Galleria meg elképesztően irritáló volt már a legelejétől, sőt, voltak kifejezetten undorító momentumai is. Ez olyan kis gagyi, zenés filmecske, de meglepő módon nézette magát. Sajnálom, hogy felnőttként láttam, régebben jobban értékeltem volna.

Azért kérem az már a vicc kategória hogy a fél város azt nézi hogy szednek ki egy korcsot egy gödörből és hogy 8 tűzoltó kell hozzá… De még a TV is közvetíti. Tényleg. Rendkívülkli hír. Azért na. Semmi más érdekes dolog nem történt?!

Egyébként sem volt túl jó a film, de ezzel a zárással értékelhetetlenné vált. Jó sztori lett volna de nagyon elcseszték. A kutyás mentőakció még egy állat mesében elfért volna ahol a kutya a főszereplő de itt… Szánalmas.

Ezen kívül Galleria karaktere is értékelhetetlen kalap sz@r. Végig látszik rajta hogy egy egoista kis pics@ aki változni SEM akar a másik 3 lány meg annyira annyira naiv idióta hogy képes azonnal megbocsájtani neki… Why? Oszt' még a végén meg is lett dicsérve… De ne már… Még ha tényleg igaza is lett azzal kapcsolatban hogy spoiler nem kellett volna őt megdicsérni.. csak még jobban a fejébe száll… A minden.

A zenék egész jók voltak, főleg a Cinderella tetszett, viszont maga a történet annyira nem jött be. Habár valószínűleg Galleria miatt, mert őt már a spoiler kedveltem.

Annyira szerettem kb 10 éve, de még most is nagyon jó emlékeket emészt fel bennem. A szereplőket nagyon szeretem, bár Galleria mindig ellenszenves volt számomraspoiler. A dalokat nagyon szeretem benne, a maga egyszerűségével és mindennel. Nagyon sokszor újranéztem kicsi koromban és ideje volt megint megnézni. Ja igen, és Toto hihetetlen cuki kiskutya.

A Párduclányok egy olyan film, amely papíron akár szórakoztató is lehetne: barátság, zene, fiatalos lendület, és a klasszikus „álmokért meg kell küzdeni” üzenet. A valóságban azonban számomra ez az élmény inkább agyzsibbasztó volt.

A történet középpontjában négy lány áll, akik egy zenei karrier lehetőségének kapujában állnak. A film valószínűleg a kiskamasz korosztálynak szól, talán fiatalabbként én is több lelkesedéssel fogadtam volna. A dalok visszahozzák a 2000-es évek elejének hangulatát, ami önmagában még nem lenne gond, de egyik sem hagyott igazán mély nyomot. A ruhák viszont külön említést érdemelnek – negatív értelemben. Bár hűen tükrözik a korszak stílusát, a film mintha direkt a legízléstelenebb darabokat válogatta volna össze, a giccsességet túlzásig fokozva.

A karakterek – számomra legalábbis – teljesen érdektelenek maradtak. Galleria kifejezetten irritáló volt már a kezdetektől, és a film végére sem tudott semmit hozzátenni a személyiségéhez, ami miatt közelebb érezhettem volna magamhoz. De nem csak ő: egyik szereplő sem vált szerethetővé vagy emlékezetessé. Talán ez volt az egyik legnagyobb problémám a filmmel – egyszerűen nem volt benne semmi, amihez érzelmileg kapcsolódni lehetett volna.

Összességében a Párduclányok egy felszínes, túlszínezett zenés film, amely ugyan próbál inspiráló üzenetet közvetíteni, de túl sablonos ahhoz, hogy komolyan lehessen venni. Engem sajnos inkább fárasztott, mint szórakoztatott – és kétlem, hogy valaha is újranézném.