Pál, Krisztus apostola (2018) 86% 16★

Ez egy egészen jó film.
A korai kereszténység világa nekem – pedig nem mondhatom, hogy alaposabban ismerném – egy nagyon különleges töltetű világnak tűnik – már régebbről is.
Ez a bennem élő, elképzelt világ most egészen jól találkozott a film által megfogalmazottal.
Ugyanakkor Pálról eddig nem igazán volt képem, amit és akit viszont nagyszerűen formált meg a film, illetve a főszereplő. Rég láttam ilyen erős karaktert filmben.
Nagy erénye a filmnek, hogy hagy és bíztat gondolkodni, nem akarja a némileg demagóg jellegű keresztény filmek sorát szaporítani.
Persze vannak benne így is kisebb-nagyobb (és talán meg nem úszható) klisék, de sok friss, jólesően szabad fuvallat is ér bennünket.

Személyes morfondírozásom a film kapcsán annyi (ami nem új bennem), hogy nem igazán tudom hová tenni a kereszténységben a csodaközpontúságot. Hogy alapvetően csodák kellenek a hithez. Azt még megérteném, hogy kezdetben kellettek a csodák, de hogy a mostani szentté avatásokhoz is csodák kellenek, azt már erősen furcsállom.
Én úgy gondolom, hogy a tanításoknak kellene elöl állniuk, s minden másnak utána.
De végül is nem vagyok keresztény, nyilván ezért is.

Egy véres és sötét korszakban járunk, amikor Nero uralkodik. Erről a korszakról ilyen nézőpontból nem hiszem, hogy láttam már valamit is. Vagy ha igen, akkor nagyon régen és már nem emlékszem. A „Páli fordulaton" kívül eddig nem nagyon tudtam semmit Pálról, csak azt hogy benne van a Bibliában. Nem gondoltam, hogy ilyen körülmények között íródott. Tisztelet jár azoknak, akik ilyen körülmények között is vállalták a halált csak azért, mert ki merték nyilvánítani a hitüket. Ha ők nincsenek, akkor most valami egészen más lenne a világon.
Nerot hiányoltam a filmből és bemondani a végén, hogy mi lett vele, de ennek a filmnek nem ez a célja.

Az egyik legsötétebb korban néhány ember megvilágította az alagutat, reményt adva arra, hogy az akkor még néhány évtizedes tanítások tovább tudjanak élni és meghódítani a világot. Még ha egyesek kétkedtek is, ők már akkor is tudták, hogy Csak Egy Út létezik!
A kegyetlenség, pogány rítusok szerinti áldozás, a jól ismert Róma szembeállítása egy fizikálisan borzasztóan szegény és nyomorgó közösségek szép lassan terebélyesedő hálózatával, amely viszont lelkileg gazdagabb mint azelőtt bárki valaha.
Pálnak, Lukácsnak és az első keresztényeknek állít emléket ez a film. Nagyon szimpatikus dolognak találtam továbbá azt is, hogy a film végén a hitükben üldözötteknek ajánlják a filmet, vallási és felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül….Hiszen csak Egy Út létezik.