Otome Youkai Zakuro (2010–2010) 78% 13★

Ez egy olyan történet, aminek az alapjáról simán el tudom képzelni, hogy megtörténhetne Japánban. Igazából az anime nem több annál, mint amit a plakátja alapján mutat magából; akcióval megtoldott romantikus történet, valami olyasmi felhanggal, hogy nem a származás számít, hanem az, mennyire szeretjük egymást.

Bár besorolásilag seinen, szerintem nagyon feminin alkotás; gyönyörű lányok és csodás bishounenek parádéja kellemesen lágy színekben, szép hátterek között. Itt nem fog durván a világba folyni a vér és a belsőség, nem fognak hatalmas mellek kibuggyanni a ruha alól. És mégis jó, sőt, valószínűleg pont azért jó, mert nem túlozza el a dolgokat. Van akció és van romantika is, utóbbiból mondjuk több, de azért azok sem halnak bele az unalomba, akik harcjeleneteket óhajtanak látni.

Az animáció valóban káprázatos, minden szereplő szép, minden szereplő szerethető; egyik legfőbb vonása, hogy nem ismeri az abszolút gonosz fogalmát, magyarázatot kapunk a miértekre, és ha nem vagyunk túl elfogultak rájövünk, hogy tulajdonképpen a rossz karakter sem rossz, csak más.

Az ideálisnak tűnő tizenhárom rész felépítése megfelelő, bár akadnak olyan epizódok, melyek nem viszik előrébb fikarcnyit sem a történetet, mégis szeretni valóak, mert itt bontakoznak ki a jellemek, ráadásul ezekben a részekben virágoznak a szerelmi szálak, amikből van bőven, hiszen milyen más módszerrel lehetne legjobban megtörni az emberek és a youkai-ok közti ellentétet, mint a szeretettel. Nagyon kiegyenlített az egész, egy pillanatra sincs hárem. A szereplők közül a szerény, visszafogott Susukihotaru és a magas, hűvösnek tűnő Riken voltak a kedvenceim. Minden karakter más-más jellemmel bír, a lányokról lényegesen több információt tudunk meg, mint a fiúkról, akik közül egyedül a főszereplővel, Agemakival ismerkedhetünk meg közelebbről. Ezt azért sajnáltam, hiszem a másik két katona is megérdemelt volna egy kis háttértörténetet.

A zenék, az openinget leszámítva nagyon jók, endingből kapásból három is van, mindegyik páros (és trió) dalolhat egyet. Ezek közül Susukihotaru és Riken duettjét szeretem a legjobban, bár lehet, hogy kicsit elfogult vagyok. Van egy inner song is, amit a lányok a harc előtt énekelnek, nagyon tradicionális és fülbemászó az is.

Ami talán hibaként megemlíthető, hogy nagyon kiszámítható a történet; csavar nem igazán van benne, és a sztori végére kicsit sok volt a nyálból is ahhoz képest, hogy seinen animéről van szó. Én viszont lány vagyok és szeretem a romantikában tocsogó, kissé bugyuta, nem túl izgalmas, de mégis magával ragadó történeteket, a helyes fiúkat összepárosítva a szép lányokkal, a japán mitológiát és természetfelettit. Ha te is ilyen vagy, könnyedén kedvenceddé válhat a sorozat. (És végre Horie Yui olyan karakternek adta a hangját, akit kedveltem!)

Készülj fel rá, hogy elbájolnak!

Jaj, de nagyon szerettem régen és szeretem még a mai napig ezt az animét. Bizonyos szempontból sablonos, persze, de mégis van benne valami nagyon szerethető, amiért egyszerűen nem érdekel a sablonossága.
Nagyon szerettem a lányokat benne, hogy mindannyian különböző személyiségek, és ez jól meg is mutatkozott a részek alatt. A hadnagyok között nem volt ekkora különbség, és kicsit több akciót azért elbírt volna ez az anime.
De a rajzolása is szép, a sztorival is gyorsan lehet haladni, meg vannak benne nagyon cuki jelenetek is, szóval összességében ajánlom.