Tábori Titusz művének ősbemutatójára érkezik a vidéki színházba. Egy nap története ez, az író megérkezésétől elutazásáig tartó rövidke időszakban, a színházi bemutató estéjének bűvöletében, amelyben szellemesen és fordulatosan kirajzolódik a kisváros értelmiségi és művészvilágának sokszínűsége,… [tovább]
Ősbemutató (1973) 2★
Képek 5
Szereposztás
Várólistára tette 3
Népszerű idézetek
– Hiába, ez a színház varázslata. Hogy minden este újjászületik: minden itt és most dől el, és a szerző minden előadáson vásárra viszi a bőrét. Győz, vagy elbukik. Éppen ez a csábos benne. […] Ennyire megrészegíti a kulissza szaga azt, aki egyszer beszívta?
– Én ennél sokkal többet akarok! […] Eleven vérkeringést író, színész és nézőtér között! A megrendülésnek, az elrévülésnek azokat a hatalmas pillanatait, amikor a néző szinte feladja a saját egyéniségét és teljesen beleolvad a dráma szereplőjének a sorsába! Hát nem ezért jár színházba?! Már, aki jár…
– Maga nagyon kiábrándult ember? […] Aki ennyire képes átélni mások sorsát, szenvedését, kínlódását… Még a vakságot is… Annak sok lehet a saját kórlapján.
– Emelem ezért poharam arra a szerelemre, amely úgy lángol, hogy mindkét fél melegszik tőle!
– Na és most a puszi…
– Utánad nagyon bukhatnak a nők, Tábori. Azzal lehet viszonyod, akit akarsz. Hadd legyek én a lelki szeretőd!…
– […] azért ki a felelős, hogy nálunk háttérbe, vidékre szorítják a legeredetibb, a leg… legtörzsökösebb tehetségeket?
– Az összes régi szeretődet én játsszam el?!…
– Képzeld el, már nem vagyok szűz!
– Esküszöl, hogy megírod?
– Esküszöm, mi az hogy?! Megírom és ragaszkodni fogok hozzád a főszerepre!
– De ki lesz a férfi?
– Hát ki, hát én!
– Te nem vagy túl öreg?
– Na, erről majd még beszélgetünk!…
[évődve megcsókolják egymást]
– Mit tettél velem?…