One Red Nose Day and a Wedding / One Red Nose And A Wedding (Négy esküvő és egy temetés) (2019) 61% 15★

Aranyos és pofa kis rövidfilm volt, legalábbis azoknak, akik annak idején szerették a Four weddings and a funeral című filmet. Rowan Atkinson Gerald atya szerepében most is mosolyt csalt az arcomra :) Ha másért nem is,de ezért megérte megnézni.

NAGYON régen láttam az első részt, és szégyen vagy sem, akkor is csak egyszer. Olyan nagyon mély nyomot nem hagyott bennem, annyi rémlik csak, hogy lehetett rajta mosolyogni itt-ott, de amúgy ködös homály.
Nem tudom, lehet, hogy ez is az oka most annak, hogy nekem annyira nem jött be a folytatás. Jó, ezen is lehetett mosolyogni, de semmi különös. Alapvetően a jótékony célt értékeltem benne elsősorban, és úgy már valamennyire más a leányzó fekvése, de ha csak egy szimpla viccesnek szánt rövidfilmnek kellene értékelnem, akkor nem 7 csillagot adnék, hanem 5-öt vagy 6-öt. (Tudom, gonosz, szívtelen vagyok. :-))
Alapvetően Rowan Atkinson ragyog ki ebből a nem kicsit nagynevű társaságból, a többiek azok csak úgy vannak, elsütögetik a szájukba írt szövegeket és ennyi.
Hugh Grantnél is inkább az életkorát / ősz halántékát és szemüvegét értékeltem, mint az alakítását, ami olyan, mint amit általában egy romantikus vígjátékban várnak tőle. Szóval, csak a szokásos.
John Hannah nagy kedvencem, de… itt ő is beleszürkült az öltönyével a násznépbe. Kár.
James Fleet. Hű, nála „jojóztak” a szemeim, hát ez a szakáll nekem nagyon hűdehá (pici szívem megdobbant, plusz a színészt is igencsak kedvelem, nagyon emlékeztet Jeremy Brettre és hajjaj, na mindegy :-)). Aztán ezzel párhuzamosan beugrott, hogyha Tom Hollander lett volna, ő is pont így eljátszotta volna. (Őt is nagyon szeretem ám.) Vagyis, eljutottam a „mindegy is” megállapításhoz. És az kár… mert… jelent valamit.
Kristin Scott Thomast viszont nem szeretem. Most sem szerettem. Ez van. Szegény színésznő és én sosem leszünk igazán jóban. :D
Andie MacDowell: jaaaaj, hát itt sem tudtam elmenni afelett, hogy elképzeljem jóval rövidebb, szőkített hajjal. És mit láttak szemeim? „Bridget Jones” és Daniel Cleaver ismét egy pár. Hehehe. Sorry.
Anna Chancellor is Anna Chancellor, is not a question. :P
Nade. Lily James. Áááá… Hogy én ezt a lányt mennyire nem szeretem… Pedig esküszöm, igyekszem, és nem. Nem, nem. Nem tudom megkedvelni, ahogy az általa játszott karaktereket sem. Távol áll tőlem, hogy drukkoljak, hogy örüljek, hogy elérzékenyüljek… Hogy akármi. Totál hidegen hagy, mi lesz az aktuális karakterével, de legalábbis menetrendszerűen örülnék, ha esetleg likvidálnák. Gonosz dolog ez, tudom…
Alicia Vikander. Na, úgy tűnik, számomra ő a másik mumus. Nem láttam őt eddig túl sok szerepben, de amiben igen, hát olyan egy… egy… „színtelen-szagtalan” kis semmiség, hogy na. Perpill csak egyetlen arcát tudom látni – feladattól függetlenül, az meg nem szépítem, eddig konkrétan idegesít.

És, hogy írjak valamit az új cselekményről is: nem különösebben kreatív, de a cél érdekében értékeljük a kiizzadott „konfliktust”, még akkor is, ha nekem lett volna még ennél is jobb ötletem. :D