Okitegami Kyoko no Biboroku (2015–2015) 98% 9★

Azt hiszem ezt a sorozatot nem lehet nem szeretni. Maga ugye az alaphelyzet is érdekes, maguk az esetek is jók és összetettek :) amikor Kyoko előjön a feltételezésével és elkezdi mondani, rájössz annyira logikus miért nem jöttél rá előbb? Mondjuk azért megmaradt a misztikus vég, simán csinálhattak volna második évadot:P
Karakterek? Kyoko annyira szerethető, intelligens, csupa szív és karakán nő :) Annyira cukin tudja visszautasítani Yakusuke-t minden áldott nap:D Szerettem, hogy bár minden nap törlődött az emlékezete, mégis Yakusuke-vel való kapcsolata napról-napra változott és javult. Ha az agya nem is emlékezett rá, a teste automatikusan reagált a srácra:) Yakusuke… Okada Masaki… ilyenkor sajnálom nincs időm több sorozatra, mert ebből adódóan még semmit sem láttam tőle:) Már a kezdetben Mr Balszerencseként , tényleg vonzotta a bajt:D Ő is szép lassan fejlődik, Kyokonak hála képes lesz szépen lassan pozitívan nézni a dolgokat és tényleg rajong Kyokoért:) Imádtam azt a csillogó szemét, ahogy a lányra nézett:) Szép lassan az öltözéke is változott és látszott egyre magabiztosabbnak és férfiasabbnak :) Ügyesen építették fel a karakterét :) Mellékszereplők is szerethetőek voltak, főleg a cica:D ><
Kinek? misztikus (itt főleg inkább rejtélyesre gondoljunk), aranyos, vicces, szerethető, leheletnyi romantika, szerethető karakterek…tulajdonképpen bárkinek ajánlom:)

Ez egy helyes kis sorozat volt, szuper mondanivalóval. Lehetett volna akár a Carpe diem! is a mottója. :)
Az esetek érdekesek voltak, teljesen logikusak, (na nem mintha sokat kitaláltam volna :P) és élvezetesek. 8 részen keresztül a humor a meghatározó hangulati tényező (vagy mi. Nem beszélni magyar.), így a gyilkosságok sem viselik meg az embert, ha szabad ilyet mondani. Az utolsó két rész egy kicsit szomorkásabb, de a befejezést sikerült jól megoldani, így nincs hiányérzetem. :) Nem tudom a valóságban létezik-e ilyen kitartó férfi, de szeretnék hinni benne. :)
Egyébként szerettem a színészi játékot, mindenki nagyon kis helyes volt, és a karakterfejlődést is. A végére “a pesszimizmusom olyan mély, mint a Mariana-árok” csávókánk is megdöbben azon, mennyivel máshogy látja már az életét. Valamint a sok együtt töltött idő bevésődik a lányba is, mégha nem is emlékszik rá. :) Tetszett, na!

Az egyes ügyek is érdekesek voltak (különösen az idős író könyveinek a története tetszett, az nagyon kedves sztori), de ebben a sorozatban sokkal érdekesebb a főszereplők története. Eleve az alapszituáció nagyon érdekes, hogy a főszereplő memóriája minden egyes nap törlődik, így minden nap mindent újra kell kezdenie. Szerettem figyelni a szereplők változását, azt, ahogyan Kyouko napjai sok szempontból ugyanúgy telnek, mégis fejlődik, valamilyen irányba tart a Yakusukével való kapcsolata. A két főszereplő nagyon tetszett (Okada Masaki nagyon jó), és a mellékszereplőkkel sem voltak gondjaim.