Oh My Baby (2020–2020) 83% 3★

Izgatottan vártam ezt a sorit, mindent egybevetve mégis csak 7,5-8 csillagot tudok adni neki. A dorama egy kifejezetten felnőtteknek szánt darab, ami érett, középkorú emberek kapcsolatait igyekszik feltárni, miközben sok – az életszakaszukra jellemző – fontos és érzékeny témát érint; például az anyává válás iránti olthatatlan vágyat, a gyermeknevelés nehézségeit, a karrier- és önmegvalósítás fontosságát az anyai minőség kiteljesítése mellett, miközben arra is igyekszik rávilágítani, hogy sokan küzdenek olyan betegséggel, ami nem teszi magától értetődővé, hogy az ember valaha szülővé válhat. Tetszett, hogy a történet mert beszélni endometriózisról, vetélésről, terméketlenségről, mesterséges megtermékenyítésről, sőt a tudatos gyermektelenségről is. Mindezt úgy tette, hogy a női oldal mellett a férfiak érzéseit, nehézségeit is próbálta bemutatni.

A színészi játék remek volt, abszolút nem lehet rá panaszom. Inkább a karakterek viselkedése volt számomra néhol megkérdőjelezhető emberileg. Ha Ri érzéseivel és nehézségeivel abszolút tudtam azonosulni, számomra mégis nagy szívfájdalom a történet kapcsán, hogy bár a hősnőnk nagyon szeretne anya lenni, végig úgy beszél, mintha csak az lehetne édesanya, aki maga szüli meg a gyermekét. Ezért is éreztem úgy, hogy kevésbé mélyen, értően és érzően dolgozza fel a dolog az anyaság kérdéskörét. Viszont nagyon sokat adott a sorihoz a férfi hős, aki meg tudta mutatni, hogy a meddőség nem csak a nők problémája, és keserű könnyeket tud csalni az „erősebbik nem” szemeibe is a gyermekért való küzdelem. Go Joon nagyon szépen hozta a karaktert. Jang Na Ra-val a kémia sem volt rossz köztük, viszont a karaktereik közötti szerelem mélysége és milyensége szintén a kevésbé kidolgozott kérdések körébe esik nálam. Viszont a mellékszereplők is csupa olyan problémával küzdöttek, amiről érdemes beszélni; szülőként való szakítás és válás, egyedülálló szülői lét, karrieristából főállású anyává válni, stb. Örömmel tapasztaltam, hogy a család fogalomkörével sokkal érzékletesebben bánt a történet, mint az anyaság kérdéskörével… abszolút igazságként kezelte a tényt, hogy a család akkor is ölelésmeleg közeg, ha csonka, ha mozaik, vagy nem a vér köti össze a tagjait. Tetszett tehát, hogy sok volt a mondandó, amit a karakterek át akartak adni, az viszont kevésbé, hogy mindez nem lett igazán mélyen feldolgozva, vagy hullámzó minőségben történt. Ennek ellenére a családalapítás nehézségeivel kapcsolatos érzékenyítésben fontos darabnak tartom.

Összességében kedveltem a sorit, bár többször éreztem meglehetősen vontatottnak, és nem éreztem benne azt a fajta mély ráérzést, érzékeny témamegközelítést, amiben a koreaiak annyira jók szoktak lenni. Kissé felületes lett a dolog, és bár jók voltak a karakterek, szuper pillanatok kaptak a doramában helyet, voltak vicces és nagyon megindító jelenetei, mégsem tudott akkorát ütni, amivel kiemelné önmagát a tucat sorik köréből. A betétdalai viszont fantasztikusan szépek voltak. Ami miatt mégsem tudom maximálisan szőrszálhasogatóan értékelni a sorozatot, az az, hogy fontos témákról mesél, és végeredményben azt az üzenetet fogalmazza meg, hogy a boldogság néha abban rejlik, ha merünk formálni a vágyainkon, míg azok képesek lesznek megvalósulni és valóban ránk találni – talán épp úgy, ahogy arra igazából szükségünk van.

Még csak az első részt láttam. Ha ez ilyen lesz, kisírom a lelkem is hol a meghatódottságtól, hol a szomorúságtól.
–
A 10. résznél tartok. Ugyan később már kevesebb a sírós rész, de azért ez egyértelműen nem egy könnyed sorozat. Nagyon drukkolok nekik, hogy ne veszítsék el egymást, és higgyenek abban, hogy összejöhet a baba. spoiler
spoiler
A végét nagyon összecsapták. spoiler
Jó lenne, ha mindenki látná ezt a sorozatot. Nagyon fontos témákat dolgoz fel a párkapcsolatokról, és főleg a szülőségről.