Nyolc hegy (2022) 29

The Eight Mountains · Le otto montagne
147' · francia, egyesült királysági, olasz, belga · dráma 16

2 díj · 2 jelölés

A Nyolc hegy egy barátság története. Arról, hogy a gyerekek olyan férfiakká válnak, akik megpróbálják eltüntetni apjuk lábnyomait, de akik a fordulatokon keresztül mindig hazatérnek. Pietro fiú a városból, Bruno egy elfeledett hegyi falu utolsó gyermeke. Az évek során Bruno hűséges maradt… [tovább]

olasz · angol
olasz · magyar

Képek 12

Szereposztás

Luca MarinelliPietro
Alessandro BorghiBruno Guglielmina
Filippo TimiGiovanni Guasti
Elisabetta MazzulloLara
Surakshya PantaAsmi
Elena LiettiFrancesca Guasti
Lupo BarbieroPietro (gyerekként)
Cristiano SassellaBruno (gyerekként)
Gualtiero BurziLuigi
Elisa ZanottoBarbara

További szereplők

Kedvencelte 7

Várólistára tette 86


Kiemelt értékelések

csokidani 

Hibatlan, gyonyoru, emberi, termeszetes, erzelmes, tiszta film.
A taj, a szineszek, a zenek, az ut amit vegigjar, az esemenyek, a mozdulatlansag, az emberi kapcsolatok; minden-minden annyira termeszetesen-szepen egyben van.

Szeretem film.

8 hozzászólás
Barby2005 

A héten olvastam, és tegnap néztem meg moziba ezt a filmet. A könyv nagyon tetszett, nagyon magával ragadott a táj, a hegyek, a gyerekkori barátság, az évek múlva történő újbóli találkozások. Látni, hogy a két barát, hogy szakad el egymástól, és hogy kerülnek újra közel egymáshoz. Hogy kit merre sodor az élet. Hogy Bruno a hegyen találja meg önmagát, Pietro pedig lent. De, a szíve mindig visszahúzza a barátjához a hegyre, ahol a gyerekkora nyarait is töltötte. Gyönyörű látni azt, hogy Pietro gyerekként/tiniként nem nagyon tudott kapcsolódni az apjához, emiatt eltávolodtak, azonban 31 évesként bizonyos módon újra közeledni tud. Annyi mindenről lehetne beszélni ezután a film után, hogy huh :D pl. erről a barátságról: szerintem sokan csak álmodoznak egy olyan barátságról, mint amilyen Bruno és Pietro között van. Vannak barátaim, de nem tudom olyan erősek-e, mint a köztük lévő kötelék. Lehetne beszélni a magány pozitív és negatív oldaláról. Az építő és romboló oldaláról. A transzgenerációs örökségekről. Kavarognak a gondolataim a fejemben. Mennyi mindent tovább viszünk akaratlanul és látatlanul. Mennyi mindent ugyanúgy csinálunk, mint a szüleink, és észre sem vesszük. Tegnap a film után volt egy beszélgetés, és egy lány a mondandója végén úgy fogalmazta meg, hogy ez a film kicsit olyan volt, mint az élet maga. Igaza van. Hazafele az éjszakain azt mondtam a páromnak, hogy nem akarok nagyvárosban lakni :D nem akarom, hogy a gyerekeim az aszfalton rohangáljanak majd egyszer. Mennyivel jobb a természetben… bocsánat :D az erdő, a rét, a patakok, tavak, a levelek és fák között :DDD /aki látta, érti:)/ Jó első film és első könyv volt idén:)

Pistacchio

2023 első mozis élménye! Majdnem teltház volt, csak néhány szék maradt üresen, ami szerintem nagy szó. A film fantasztikus volt, tökéletesen átadta a könyv hangulatát és az egész történetet. Talán a két férfi felnőttkorából több jelenet volt, mint a gyerekkorukból, ez az elején egy kicsit furcsa volt, de talán így volt tökéletes. Még pár mondatot idéztek is a könyvből. Olaszul néztem, Bruno kiejtésénél kicsit jobban kellett figyelni, de egyébként érthető volt. Mindenkinek ajánlom, ahogyan a könyvet is!


Népszerű idézetek

Ódor_Endre 

– Then they built a road you know, to attract more people to Grana. You know what happened instead?
– What?
– They all went away.


Hasonló filmek címkék alapján