„40 esztendő a Hortobágyon, a puszta életében egy füttyentés csupán. Ezt eleinte nem éreztük, senki nem is gondolt rá. Azt gondoltuk, hogyha öt perc alatt meg nem védjük azt, amit előtte száz évig nem védtek meg, akkor teljesen el fog minden pusztulni. A puszta az nem fog soha eltűnni, azt… [tovább]
Noé bárkáján – A 40 éves Hortobágyi Nemzeti Park (2014) 1★
Teljes film
Képek 23
Szereposztás
| Czinege Levente | narrátor |
|---|
Várólistára tette 5
Népszerű idézetek
Megyeri László, nyugalmazott természetvédelmi felügyelő: Borzalmas tanulmányokat csináltunk a kezdet kezdetén, hiszen valójában sehonnan, senkitől nem volt módunk tanulni; úgyhogy ilyen blöffök készültek, hogy milyen feladatunk lehet a jövőben. Például hogy az Ohati-erdőben áthaladó vonat szíveskedjen nem füttyenteni, hogy jön az állomás, mert megzavarhatja a kékvércséket.
Küzdelmes időszak volt a Hortobágyi Nemzeti Park gyermekkora. Sok őrültséget próbáltak ki a pusztán, gumipitypangot, magashegyi lámákat és gyöngytyúkokat. Mind közül a legelvetemültebbnek az amerikai Hereford marha program bizonyult. Ezzel akarták felváltani az őshonos magyar szürkéket – csakhogy a Hereford egyszerűen megvakult a szikről visszaverődő napsütésben. Ha valaki figyelmesen megnézi a szürkemarhát, láthatja: fekete keret rajzolódik ki a szemgolyó körül. A magyar szürke látását bizony egyáltalán nem zavarja a napfény.
A Nemzeti Parknak az első évtizedben egyetlen hektár területet sem sikerült kisajátítani, sőt a legelők feltörése még a nyolcvanas évek elején is törekvés volt: akkor éppen gabonát akartak termeszteni a szikesen. Sokszor a természetvédelmi őrök leleményességére volt szükség ahhoz, hogy ezt megakadályozzák.
Dr. Kovács Gábor, természetvédelmi felügyelő, madarász: Ilyenkor mit csinál az ember? Minden eszébe jut, vagy megálmodja, hogy mit lehet… én összeszedtem néhány túzoktollat. Betettem a táskámba, és mielőtt a bizottság megérkezett volna, megfelelő helyeken elszórtam a területen, hogy látszódjon: itt előfordul a túzok. Ha már nem találjuk a nyomát, a madarat, ez a legrosszabb eset, amire fel kell készülni. Hát jó, megjöttek, mindenki megjött, induljunk neki. Nekiindultunk, megyünk a területbe, hát ilyen térdig érő, combig érő, derékig érő, mikor mekkora volt a fű, gázolunk benne. Hát, már jó sokat mentünk, már ottan kezdték csóválni a fejüket az arra illetékesek, és kezdtek nagyon csúnyán nézni, amikor hirtelen felrepült előlünk tizenegy túzokkakas… akiket én nem tudtam, hogy ott vannak. Tehát nekem már nem kellett az elszórt tollakhoz vezetnem senkit, minden meg volt mentve.
