Nick és Aaron – Bukott bálványok (2024–2024) 89% 7★

Nagyon érdekelt a dokumentumfilm, hiszen a Backstreet Boys gyerekkoromban megkerülhetetlen jelenség volt, és valamennyire ismertem Aaron Carter énekesi karrierjét is.
Nagyszerű dokumentumfilm volt, szinte minden részletében körbejárja a Carter család életét és annak hátterét. Kiváló volt a felépítés is, hisz már az 1. részben olyan súlyos dolgokat mutattak be, hogy lazán elhiszed, hogy annál nincs lejjebb. De minél előrébb mész, annál mélyebbre merülsz el te is a családi pokolban
Az meg csak növelte a film hitelességét, hogy kevés volt a hatásvadász jelenet. Úgy éreztem, hogy igaz volt, amit az interjúalanyok mondtak, és nem mentek arra rá, hogy a nézők még inkább érzelmileg a történtek hatása alatt legyenek. Azok önmagukért beszéltek, bőven a hatásuk alá lehetett kerülni.

Személyes vonatkozás: Utáltam gyerekkoromban a Backstreet Boys-t (lásd még: féltékenység), Aaron Carter-t viszont kedveltem. Nyilván nem hozzá fordultam, amikor művészi igénnyel kívántam dalokat hallgatni, de mindent egybevetve szimpatikus volt nekem. Világosan kiderül a filmből, hogy a Carter család maga volt a földi pokol, az egyik legnagyobb bűnük az volt, hogy Aaront 9 évesen rászabadították a szórakoztatóiparra. Visszanéztem most néhány 9-10 éves kori videoklipjét, és most inkább elszörnyülködtem. Mondtam is magamban, hogy ennek a gyereknek a játszótéren lenne a helye a kortársaival, nem énekelni, produkálni magát a színpadon. Látható volt, hogy azt se tudja, mi történik vele. És ami lett belőle… Konkrétan összeszorult a szívem a látványtól, borzalmasan sajnáltam őt.

Mindenképp érdemes megnézni a filmet, akit mélyebben érdekel a zeneipar, mert a Carter testvéreken keresztül az egész amerikai zenei élet mélyébe betekintést nyerhetünk. De készüljön fel rá, hogy keményen fog ütni. Szerintem sokáig a látottak hatása alatt leszek.