Idézetek 6
Shiranui: Eléggé elvertek.
Harada: Igazából először azt akartam mondani, hogy „Nekem aztán nem kell segítség egy démontól”, de… Kösz.
Saito: A harc hevében könnyű elfelejteni a fájdalmat. De van, akinek nem szabad elfelejtenie.
Hijikata: Álmodtam rólad. Aznap éjjel kezdődtek az álmok, amikor levágtalak, Serizawa. Mindig rasetsu lettél, és megöltelek. Álmaimban… nevettél, elégedetten. Mintha csak vártad volna, hogy öljelek meg végre.
Serizawa: Nagyon kifejező kis álom. Emlékszel arra is, mit mondtam? „Mindegy, mit állítasz, Kondou földműves marad. Mindegy, hová mész, a világ szabályai nem változnak. De te szamurájt akarsz belőle csinálni, valakit akire emlékeznek. Legyél démon. Ha magad ellen kell fordítanod a világot, tedd meg! Ha azt mondod, erre is képes vagy, átírhatod a szabályokat.” Megtetted. Ez a világ szétesik, te viszont próbálod egyben tartani. A legvégsőkig, amíg megteheted… élj harcosként!
Serizawa (Hijikata hallucinációjában): Nagyon gyorsan feladod.
Hijikata: Ne légy ostoba. Nincs senki a világon, aki nálam pocsékabbul állapítja meg, mikor kell feladni.
Serizawa: Tényleg? És ennyi? Milyen furcsa. A sógunátushoz tartozó daimjók elárulták, a Shinsengumi mégis harcol, pedig nem köti hozzá semmi.
Hijikata: Nincs más választásunk, nem? Döntöttünk egy út mellett.
Serizawa: Az út mellett, hogy szamurájok lesztek, mi?
Hijikata: De… Nem gondoltam, hogy te fogsz eljönni értem. Ha választhattam volna, Kondou-sant választom.
Serizawa: Kimondta, hogy elviszlek bárhová? Láttam, hogy át akarsz kelni a következő világba. És gondoltam, azért jöttél, hogy újra találkozz a legyezőmmel.
Hijikata: *fáradtan nevet* Ne mondd már, hogy csak azért jöttél, hogy beszélgess velem!
Serizawa: Komolyan azt hitted, hogy szamurájnak lenni ilyen könnyű?
Harada: Szóval Hijikata-san segédje lettél, mi?
Heisuke: Szólj, ha bármi van. Elég ijesztő tud lenni.
Chizuru: Ijesztő?
Harada: Nem viccből nevezik démoni parancsnokhelyettesnek.
Heisuke: Ja. Ha dühös lesz, teljesen megőrül. Múltkor volt egy eset, mikor közölte, hogy „ma estére tegyük félre a rangokat”. És akkor jött az az ötlet, hogy adjunk becenevet neki. *Hijikata közben besétál a háttérben, és karbafont kézzel nézi Heisukét, aki nem veszi észre* Mondom, úgyis mindig dühös, legyen ő a „mérges fiú”. És ezen teljesen felhúzta magát. *Chizuru, Harada és Shinpachi lassan elkezdenek hátrálni* Szerintem ezzel csak bizonyította, hogy tényleg az…
Hijikata: Ki a mérges fiú, Heisuke?
Heisuke: Hijikata-san…
Harada (látványosan túljátszva): Heisuke, na de mégis…
Shinpachi: Igen, most tényleg túlzásba estél!
