Minimalisták: A kevesebb most több (2021) 69% 43★

Nekem néha túlzottan mesterkélt volt, illetve úgy éreztem, ez a két férfi valójában nem is váltott értékrendet és szemléletet, csak a céges világ után egy másik úton ragaszkodnak a maximalizmushoz és folyamatos fejlődéshez. De persze, teljesen jogos gondolat, hogy inkább ez, mint amaz.

Amúgy pedig nagyon sok fontos gondolatot tartalmaz, amiket nem lehet elégszer hallani ahhoz, hogy végre megérkezzenek az emberhez.

A leginkább a hatvanas férfi története maradt meg, aki elcsukló hangon beszélt arról, hogy négyéves kora először érezte azt, hogy minden a helyén van és semmi sem hiányzik, miután rálépett a minimalizmus útjára. Ez az érzés már engem is meglegyintett, amióta igyekszem tudatosabban állni a fogyasztásaimhoz, és tényleg nagyon-nagyon jó elégedettnek lenni azzal, amid van.
Szóval ez egy fontos téma, a fogyasztó társadalomban pedig, ahogy fentebb írtam, nem lehet elégszer beszélni róla.

Nem teljesen értettem, hogy pontosan mit is akarnak ezzel a filmmel most mutatni. Értem én, hogy ne halmozzunk fel, meg felesleges dolgokat ne gyűjtsünk, de ez az egy órás filmben 5 perc volt. A többi arról szólt, hogy a szegénységből jönnek. Ami „tök jó”, de szerintem általánosságban nem a szegények halmoznak fel, hanem a jobbmódúak. Mivel egy szegénységben élőnek nincs is túl nagy háza és pénze sem nagyon van. Vannak ezek a „Gyűjtögetők” (azt hiszem ez a sorozat neve a talán TLC-n) amit néha nézünk anyával és ott is inkább ezekben a hatalmas palotákban van ennyi cucc, és nem a kis panelokban, ahol meghúzzák magukat az emberek.

Na mindegy, a lényeg az, hogy szerintem felesleges volt nekik erre a filmre áldozni, mert engem személy szerint nem motivált semmire és nem éreztem azt, hogy változtatni kell. (Ezt már előtte is éreztem, azért néztem meg ezt a filmet, hátha kukázok belőle valami infót.) Hatásvadásznak éreztem. Nekem könyvek terén Csernus ilyen. Leírom, hogy hogy váltsd meg a világot és ha nem sikerül így, akkor veled van a baj. Ahogy fogalmaznak, hogy jaj ettől majd megváltozik az életed, meg miegymás. Szerintem attól ne várjunk változást, ha kiszanálunk mindent. Fejben eldöntve már esetleg. A lényeget szerintem nem sikerült kiemelniük.

Ez most egy reklám volt a blogjuknak? Fél óráig csak magukról beszéltek, hogy milyen szegények voltak gyerekkorukban, aztán kemény munkával elérték az amerikai álmot ami végül rémálommá vált, mert a fogyasztói társadalom ördögi körforgásába kerültek, amiben mindenki a legjobbat, a legszebbet, a legdrágábbat akarja és a legtöbbet, és a reklámok csak nyomatják a felesleges dolgok megvásárlására buzdító szlogenjeiket és a fránya internet tehet az egészről, mert nem jó, ha egy gombnyomásra megszerezhető bármi, amire nincs is szüksége az embernek. Ebben tökéletesen igazuk van. Nyomokban arról szól ez az 53 perc, hogyan lehetsz minimalista, de nagy részben arról, ők maguk miért váltak azzá. Ez a filmecske csak figyelemfelkeltés.

Azért 10, mert röviden felnyitja a szemét azoknak, akik fogékonyak erre. Akik nem, azok majd kukacoskodnak, hogy de így blogreklám, meg úgy nincs hatással. Oké, ha nincs hatással valakire, akkor elengedi a filmet.
Én sokáig gyűjtögető voltam, most pedig lassú szelektáló. Nehéz kidobálni, sőt olykor van cucc, ami 10 év múlva pont jól jön. De ácsi, 10 évig tartogattam, pedig biztosan vehettem volna valami hasonló kellő dolgot. Szóval én lassú elengedő, lassú szelektáló vagyok.
Anyám meg a halászléalapos műanyagdobozt is elteszi, mert hát jó lesz az még…

Szóval ez csak egy kezdeti lökést adna, rövid és könnyen értelmezhető. És ha valaki fogékony rá, akkor kezdjen el belemélyedni a minimalizmusba, ugyanis az nem csak az, hogy kidobálok mindent és majd jó lesz, ennél sokkal több, egy életstílus lehet. Szóval szerintem 10 csillag, mert a célja=figyelemfehívás megvalósult.

Két srác, aki abból él meg, hogy szépen eladott és leadott minden felesleges cuccot. Két srác, aki köszöni, jól van, de vedd meg a könyvét, hogy megtudd, te hogyan lehetsz olyan jól. Hja, hogy nekik azért megvan a tágas tér, mindenféle modern eszközzel és társaik? hmmmm….
Ők a nyugat Marie Kondoja…ne legyen sok cuccod, de amit ők árulnak, az azért kiemelt helyet foglaljon el az életedben….

Bírom az ilyen fickókat, akik TED-előadásszerűen elmondják egy videóban a gondolataikat. Néha elgondolkodom én is, hogy sokkal több cuccom van, mint amit napi szinten használok, és időnként rám is rám jön a szelektálási kedv, amikor hirtelen kidobok csomó olyan dolgot, amit addig tettem ide-oda azzal, hogy majdcsak jók lesznek még valamire (főként kozmetikumokkal szokott ez lenni).
Ami nagyon érdekes volt számomra ebben a videóban az az, amit a reklámokról és a fogyasztói társadalomról mondtak. Hogy a cégek eleve arra mennek, hogy minél többet költsünk felesleges holmikra. Tényleg nagyon nehéz ellenállni a sok csábító ajánlatnak. Igazán tudatosnak kell ehhez lenni.
A másik nagyon érdekes, amit a szegények tárgyfelhalmozásáról mondtak, hogy azért van sokszor sok kacatjuk, mert mindig elfogadják az adományokat. Ebben van valami. Bár fogalmam sincs, hogy milyen a valódi szegények lakása, a két srác szerint nekik ezért volt sok holmijuk, amíg szegénységben éltek.

Ha valaki szeretne nagy lomtalanításba kezdeni, akkor van pár ötlet a filmben, hogyan kezdjen neki (pl. a dobozolós buli).

Először le kell szögeznem, hogy olvastam a könyvüket és tényleg helyes meglátásaik vannak a fogyasztói társadalomról.
Tény hogy felhalnozunk és pazarlunk és ez különösen igaz Amerikára.
Mint a többségnek, úgy nekem is vannak felesleges cuccaim, bár 2 évvel ezelőtt sok mindentől megváltam. Azóta körültekintőbb vagyok a vásárlásokkal, bár azt még mindig nem tudom kiiktatni teljesen, hogy másoktól kapjak felesleges dolgokat.
Bár én a 2 sráctól eltérően nem szegénység én, hanem viszonylagos jólétben nőttem fel, azt mai napig nem felejtem el mennyi felesleges játékom és ruhám volt.
Szerintem a minimalizmus lényege, hogy inkább az élményeket gyűjtse az ember, valóban éljen.
A tárgyak csak tárgyak, csak ezt sokan elfelejtjük!