Meghasadt lélek (2009) 75% 4★

Az első fél óra után felfüggesztettem a nézését és már el is kezdtem írni a fröcsögő észrevételeimet, gondoltam majd végigkínlódom a következő egy órát odabiggyesztek még pár mondatot a végére és elfelejtem ezt a magamutogató szar dokumentumfilmet. Hm.
Ez nagyon amerikai volt… vagy nem is tudom, szimplán ostoba. De mivel nem vagyok szülő, lehet, hogy nincs is jogom kritizálni a látottakat.
Már az eleje nagyon ízléstelen volt, hiszen az öngyilkos fiúról láthattunk slow motion bejátszásokat, ahogy leugrik különböző magasságokból. De rendben van, mindenki másképp dolgozza fel a gyászt…
Adott egy átlag(?) család, megszületik a gyönyörű kisfiúcska, mindenki körberajongja. Apuci már a szülést is lefilmezi, meg úgy általában mindent, amit a gyerek csinál (lefogadom még a fogantatásról is van home videojuk). És akkor megszólal, hogy hát Evan nagyon szeretett szerepelni. Miért, volt más választása szerencsétlennek, miközben valamelyik szülője mindig a képébe tolta a kamerát? Ettől én is idegbajt kaptam volna… A lényeg, hogy elég hamar kiderült, hogy a fiú depressziós. Állandóan a halálról beszélt (már 4-5 évesen!) és hogy hogyan fogja megölni magát. Amerikában meg ilyenkor jön az, hogy na akkor tömjük tele gyógyszerrel és meg fog gyógyulni. Itt az öngyilkosság nem úgy történt, hogy semmi előjele nem volt, nincs az a rácsodálkozás senki részéről, hogy Úristen, nem is sejtettük! Ők tudták. Sőt, dokumentálták… Az anyja készített egy fotót, amin a fia konkrétan egy övvel meg akarta fojtani magát. Az ominózus fotót bemutatva az anya annyit mond, hogy „Hát nem is tudom, szégyellem, hogy készítettem róla ilyen képet, de hát… izé… kellett valamiféle bizonyíték, hogy ez valóban megtörténik” Mert már unta elmagyarázni másoknak, hogy mi folyik otthon. Aha. A másik, amikor szintén kamerázott anyuka/apuka, ahogy a 9 éves gyerek ott gitározik a nappaliban és arról énekel, hogy ő depressziós és valaki ölje már meg vagy ő döf kést a saját nyakába. Háááát… a testvére meg stikában elolvasta a fiú naplóját, amiben nem nehéz elképzelni miféle gondolatok voltak leírva.
Itt jött el a pillanat, hogy kikapcsolom a filmet, mert már gőzölgött a fejem a sok hülyeség láttán/hallatán. De aztán maradtam, mert tudom, hogy vannak olyan emberek, akiket nem lehet megmenteni. Csak azt nehéz elfogadni, ha valaki már 4 évesen kerül ilyen állapotba. Nem ítélkezem a szülők felett, de nehéz elhinni, hogy egy kisgyerek eleve úgy nő fel, hogy a halál legyen az egyetlen és végső célja. Ezt nem a génekkel szívta magába, fölösleges volt takarózni az apja testvérének öngyilkosságával. Ez nem vegytiszta hajlam kérdése.
Nagyon felkavaró volt a búcsúüzenet és Evan testvérének 100%-ban igaza volt abban, hogy minden 15 éves így érez. A különbség az, hogy a szülők erről nem tudnak. Itt meg tudtak.
Akinek van gyereke, szerintem ne nézze meg a filmet. Aki viszont tizenéves és úgy érzi, hogy a világ összeesküdött ellene és minden szar, az nézze meg. Ha szerencséje van, még időben rájön, hogy nem is olyan borzalmas a világ az más kérdés, hogy az, de elég, ha csak felnőttkorban jön rá.
Még egy gondolat, de ezt már spoiler mögé rakom, mert így is túl hosszú lett az értékelés. spoiler