Janusz Kaminski rendez és fényképez rövid jeleneteket 11 kontextus nélküli pár soros szöveg köré, melyek mindegyikét más személy írta.
Várólistára tette 15
Kiemelt értékelések
Négycsillagosnak ítéltem az egészet, mert az van a fejemben, hogy mint néző mennyire ajánlanám ezt egy másik nézőnek. És úgy összességében nem igazán. Miközben jópofa dolognak tartom. Azt is el tudom képzelni, milyen örömet okozhatott ennek az elkészítése. Vicces lehetett összeszedni a szövegeket – amiknek az eredetéről jobb lenne többet tudni, de nem néztem utána, hogy milyen körülmények között hangzottak el. Amúgy meg nagyon is látszik, hogy ez afféle kiegészítő projekt volt. Amibe elsősorban a szakmai tapasztalatot viszik bele, és úgy azért dolgoznak az ötlettel, de csak praktikusan. Azt hiszem, talán a zenék kiválogatója adott csak bele apait-anyait.
Jó látni ezeket a színészeket egy-egy apró jelenetben. Gyönyörű képek jönnek néha szembe. Időnként azonban kicsit néha közhelyes, néha reklámszerű, néha nem egészen ráhangolt az arckifejezés. Másrészt viszont tkp. csak Bradley Cooper jelenését éreztem nem sikerültnek (nem miatta), és a másik végén meg Robert Redford kenyérszelése van, ami baromira tetszett. Mindkettőnél a megjelenítést, filmre vételt minősítem inkább. Még Oscar Isaac felkelése a kockás járólapról bravúros. Esztétikailag és színészileg is. Ahogy várom, hogy végre belenéz a kamerába, és hát… hogy állnak azok a szemek?! Kicsit olyan, mintha visszafelé játszották volna le.
Úgy érzem, egy show keretében, mielőtt a sztárok bevonulnak, egészen brilliánsnak hatna egy ilyen. Tehát mint valaminek az eleme. Önállóan viszont azért csak úgy enyhén érdekes.
Elsőre megnézve nem igazán tudtam mit kezdjek vele, csak néztem ki a fejemből, hogy akkor ez most mi. Mit kéne jelentsen, hol a csavar vagy miért nem értem. Mondjuk Kaminski fényképezését már akkor is gyönyörűnek találtam. A környezetek álomszerűek, a színek, a fények tökéletesek, mindenhez és mindenkihez passzolnak. Az embereknek pedig a legszebb arcát képes mutatni részletekben és egészben egyaránt.
Aztán elolvastam, hogy mi ez és az jutott eszembe, ez valami olyasmi, mintha a Beugró egy játéka lenne. Művészek kísérleti játéka, hogy megmutassák, egy tehetséges művész (a kamera mindkét oldalán) a semmiből is képes valami jót kihozni. Így tekintve viszont abszolút működik, mindenki a legjobban tette azt, amihez ért.
Utána megnézve az „Így készültet” pedig újra meg kell jegyeznem, hogy a nyers jelenetből Kaminski mennyire gyönyörű képeket varázsolt.