Magnum P.I. (2018–2023) 80% 21★

Az eredetihez képest, hú, aztamindenitdejóvoltanyám. Hasonló sorozatokhoz hasonlítva gyengébb, de még csak az első évad ment le, elképzelhető, hogy a másodikban belehúznak, de nem rossz teljesítmény, határozottan nincs a rosszabbak között. Sokkal természetesebbek voltak a szereplők kapcsolatai, szóváltásai, tettei, mint az eredetiben, kellemesebb volt a tempója, friss volt, fiatalos, még ha néhány helyen… ééérdekes is volt.

Egy biztos, az, aki szereti a Hawaii Five-O-t, értékelni fogja a sorozatot. Nem tehetek róla, de mivel elég nyilvánvalóan össze szeretnék boronálni őket, el kell mondjam: annyira azért nem jó, mint a Five-O remake/reboot/bárhogy is nevezik. Ez tény, de a természetéből fakad, hiszen itt egy magánnyomozóról van szó, az ügyek nem lesznek olyan eseménydúsak, nem lesznek olyan hú-meg-ha típusúak. Sajnos emiatt többször is azon kaptam magam, hogy beleuntam, nem tudott annyira lekötni, de ennek ellenére három nap alatt ledaráltuk, úgyhogy nem mondanám annyira rossznak – csak nem ehhez szoktam.

Oké, akkor egy kicsit a szereplőkről… Megmondom őszintén, nekem abszolút a mellékszereplők jöttek be legjobban. A veteránok fantasztikusan üdítőek voltak, és viccesek, a nyomozó eeeh, de még őt is nagyon megkedveltem (meg persze jó volt egy ismerős arcot látni a Mentalistából), a Five-O-tól kölcsönzött szereplőket, akiket, mivel szeretem azt a sorozatot, jópofa volt látni.

Higgins karaktere nem is lehetett volna erőltetettebb. Igen, fényévekre volt az eredeti Higginstől (és nem csak a nemi szervei miatt (amivel egyébként megvannak a magam problémái, de inkább ne menjünk bele)), sokkal kellemesebb volt a személyisége, bizonyos szempontokból ugyanolyan kényelmetlenül merev volt. Magnum néha ostobaságokat tudott csinálni/mondani, főleg az évad elején, néha sziporkázott, néha pedig kifejezetten unalmasnak találtam. Mindent, amit az eredeti sorozatban annyira nem kedveltem Magnumban (harsány, erőltetett, mindenlébenkanál, bajusz!!) itt nagyjából sikerült kijavítani. Az eredetiben nem is döbenhettem meg jobban, hogy katona volt, itt nem volt nehéz elképzelni, és ez volt szerintem az, ami legjobban megfogott benne – ezt jól adta, abszolút hihető volt, emiatt jópár szituáció, amit a sorozatba raktak, sokkal természetesebben hatott.

Egy szó mint párszáz, nekem bejött a sorozat, olyan nagyon „lájtos” délutáni kikapcsolódós nyomozgatós, nem kell túl komolyan venni, dehát az eredetit sem.

1. évad: Abszolút nem érdekelt, hogy ennek a 80-as években volt egy másik változata. Új évezred, új sorozatok, új elvárások. Mivel tévésorozat nem kell tőle bonyolult dolgokat várni, egyszerűen csak élvezni kell a helyszínt, a látványt, a sztorikat (amik néha faék egyszerűségűek). Az állandó szereplőkkel sincs semmi bajom, pedig mindig van, akit lehet utálni. Magnum, Rick és TC összetartása nagyon szimpi, és Higgi' okoskodása vagy Katsumoto látszólagos ellenérzései a magánnyomozókkal szemben sem volt idegesítő. Az jót tett a sorozatnak, hogy évad végére mindannyian átmentek valamilyen szintű karakterfejlődésen. A szinkron pedig elsőosztályú spoiler

1. évad:
Az az igazság, hogy ez a reboot sem jött össze, csak úgy mint a Charmed vagy a MacGyver. Nem sokra emlékszem az eredetiből, csak hogy kiskoromban imádtam, így meg nem mondom, hogy mennyire hasonlít…

Míg a MacGyver egy dilettáns, tényleg csak gyerekeknek való sorozatot hozott össze, ez egy fokkal jobb, valamennyire nézhető, de őszintén csak Higgins (aki meglepően nő) az egyetlen, aki elviszi a hátán a sorozatot. Az ő karaktere érdekes, Higgins és Magnum kémiája (noha a humor sokszor erőltetett) ahol az igazi szíve és mélysége van elrejtve ennek a sorozatnak.

Történet az nincs, csak epizódikus nyomozós maszlag (mit várunk a CBS-től, tudom…), a háttérkarakterek nagyon bénák és elnagyoltak, van egy karakter, aki vagy 10 részre eltűnik, majd újra előbukkan, pedig állítólag végig ott lenne (lehet, hogy nem sorban adták le a részeket?), a végére pedig Hannah szála olyan erőltetett és hihetetlen. A legolcsóbb húzást és a legkönnyebb megoldást választották az írók. Néha tényleg az az érzése az embernek, hogy majmok csapkodják a billentyűzetet, úgy készül a forgatókönyv. De a kutyák aranyosak!
Értékelés: 6★

2. évad: Semmi sem változott igazán, csak rosszabbak lettek a nyomozások.
Értékelés: 6★

3. évad: Néha már egészen odatették magukat az írók. A covid szorongáshoz meg pont erre az agyatlan, kellemes sorozatra volt szükségem.
Értékelés: 7★

4. évad: Ha azt mondják nekem, hogy a legjobb romantikát ebben a sorozatban írják, hát négy éve körberöhögtem volna mindenkit. :D Teljesen nekem való slow burn romantika, egy kis found family trope-pal, tökéletes comfort food a léleknek.
Értékelés: 8★