Love All Play (2022–2022) 83% 6★

Nem vagyok túlságosan oda a tollaslabdáért, de ennek minden pillanatát élveztem. Lehet át kell értékelnem ezt a dolgot magamban. Remek meccsek, és sok-sok hasznos dolog, hozzáállás, küzdelem, kitartás, és a nem vagy egyedül…

Mostanában elég kevés olyan sport animét találok, ami igazán le tudna kötni. Sajnos ez is olyan volt, ami képtelen volt beszippantani. Nem volt ugyan rossz, de néha már-már untam. Egyszerűen hiányzott belőle valami. Az sem segített, hogy a szereplők közül sem kedveltem meg úgy igazán senkit, és hogy sokszor a lényeget csak narráció szinten mutatták be, mintha egy naplóból olvasnák fel, néhány képet mellékelve. Talán Yusa volt az egyetlen olyan karakter, akit jobban megkedveltem, és ő volt a mozgatórugója is az animének, habár ez sem teljesen így van, mert igazából Rika, Ryo nővére mozgatta a szálakat. Nem volt különösebben ellenfél sem, mármint volt, de szinte már-már jelentéktelennek tűntek, nem olyanok voltak, mint mondjuk egy Shuutoku a KnB-be, vagy egy Nekoma vagy akár az Aoba Johsai a Haikyuuból. Akik ellenfelek ugyan, de közben meg barátok, tanácsot adnak stb. Nekem ez is hiányzott. Igazából minden efféle szerep Yusára lett húzva. Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, mire ment el ez a 24 rész, mert a csapat tagjai sem lettek úgy istenigazából bemutatva. Persze voltak edzések, meg meccsek, de szinte csak narrálva, képkockákból összevágva. Volt Ryo önostorozás, meg hezitálás, meg a többiektől is volt néhány (klisés) érzelemkitörés, szóval az A-ból B-be jutás érzelmileg és fizikailag megvolt, de mégis lassú és monoton volt az egész. Néha-néha volt benne egy viccesebb jelenet, amin elmosolyodtam ugyan, de valahogy vérszegény volt az egész. A grafika legalább szép volt, és az animáció is, de sajnos nem hozta azt a szintet, amit vártam.

Tetszett, de valami hiányzott belőle. Nem tudom mi, de sajnos nem kötötte le teljesen a figyelmemet. Lehet tudat alatt jobbat vártam, vagy csak rosszkor kezdtem el nézni (utóbbi azért furcsa mert pont hogy január-februárban szoktam sportaniméket nézni ne kérdezd miért, és mindig nagyon tetszenek.
Ryo egy cukorfalat főszereplő, de túl sokat rágódott minden egyes gondján. Meg ahhoz képest, hogy sportember elég bizonytalan volt sokszor (álljak már le, egy tiniről van szó!)
De hogy pozitívat is mondjak: a csapat nagyon szimpi volt, tele életvidám fiúkkal, akik nem rivalizáltak egymással, inkább erősítették egymást, ha valamelyikük elakadt, próbáltak minden erejükkel segíteni neki. Ryo és Matsuda jellemfejlődése nagyon tetszett, Ryo magabiztosabb lett, Matsuda pedig megszabadult a magányos farkas jelmezétől. :D Yusa meg nem is ember, valami más fajhoz tartozik azzal a kinézettel és azzal a természettel. Én meg meg vagyok győződve róla, hogy Howl (unoka)testvérének simán elmenne. XD