Tíz évvel a háború után Nyugat-Németországban az elbűvölő Von Bohm megkapja az új városi főépítész pozícióját. Az erkölcse azonban próbatétel előtt áll amikor tudatlanul beleszeret egy bordélyház alkalmazottjába, Lolába, egy korrupt ingatlanfejlesztő fizetett szeretőjébe.
Várólistára tette 4
Népszerű idézetek
Ódor_Endre 1 hozzászólás
– „Kinek nincs háza, annak sose lesz tán, ki egyedül van, egyedül marad…”
– Miért csak szomorú verseket olvasol fel nekem mindig?
– Minden vers szomorú.
– De miért? Miért nem lehet egy vers vidám?
– Mert a vers a lélekből fakad. És a lélek szomorú.
– Valóban? Szomorú? De miért? Butaság.
– Mert a lélek többet tud, mint az elme. Ezért olyan szomorú.
– Érdekes. Nálam pont… fordítva van. Az elmém többet tud, mint a lelkem. Bekapcsolnád a fűzőmet?
Lola (1981) 83%
Ódor_Endre
– A másik munkacsoportban Bakunyinnal foglalkozunk. Írt egy érdekes tanulmányt a földtulajdonlásról.
– És milyen eredményre jutott?
– Hogy a föld mindenkié, nem keveseké.
– Ezt nem értem. Mert nyilvánvaló, hogy keveseké, nem mindenkié. Bakunyin így gondolja, vagy ez valami utópikus kívánság?
– Magasabb értelemben ez a valóság.
Lola (1981) 83%
Ódor_Endre
– Olyan világban akarsz élni, amiből kiveszett az erkölcs? Ami romlott, beteg és korrupt?
– Az jó lenne. Az én gondom inkább az…hogy engem nem fogadnak be.
Lola (1981) 83%
Ódor_Endre
– Nézze meg a szerződéseken a neveket. Ott van a válasz.
– Ezek a város tisztes polgárai.
– Tisztes polgárok. A hatalmi elit. Az uralkodó osztály. Kikértem egy társadalomtudományi szakértő tanácsát, mielőtt önhöz fordultam.
– A kérdés marad: Mi a céljuk? Ön szerint mi az uralkodó osztály célja?
– A céljuk? A meggazdagodás.
– Ezért jönnek létre a szerződések.
– De kinek a kárára? Jól van. Megmondom én. A szegények kárára. A jogfosztottakéra. A kizsákmányoltakéra.
