Live Spectacle Naruto (Live Spectacle Naruto 1.) (2015) 70% 5★

A színpad lehetőségeihez képest nagyon jól adaptálták a sorozatot. A színpadkép abszolút jól működött, mindent meg tudtak rajta jeleníteni, a monumentális helyszíneket, és a kevésbé látványosakat egyaránt.
A koreográfiák szinte mindegyike látványos és kreatív lett, nem spóroltak az akrobatikus elemeken, pedig biztosra vettem, hogy ott lesznek problémák… de nem, a verekedéseknél volt bőven akrobatika. A fantasy elemeknél nem mondom, hogy hibátlan volt, rengetegszer kicsit gyengén hatottak a megoldások (például Shikamaru árnyék technikája), de a kreativitásra itt is jár a pont, nagyon ötletesen próbálták megoldani a színpadon komoly nehézségeket jelentő képességeket.
A zene, bár elméletileg musical is a műfaj, eléggé kis mértékben volt jelen, akkor is ritkán énekeltek, inkább aláfestésnek ment. Viszont Orochimaru vokalizálása, és a zárószám kimondottan hatásos lett.
A színészek igazából mind jót alakítottak, és teljesen úgy is néztek ki, ahogy élőben elképzelném a karaktereket. Naruto színésze szerintem (nyilván a drámai jelenetek kivételével) végig vigyorogta a darabot, teljesen visszaadta azt a kicsit túlzott lendületet, ami a főszereplőt jellemezte, de az őszintesége, az empátiája is kiderült. Sakura szerepét lecsökkentették, ami nem tett neki túl jót, mert bár a sorozatban is túlságosan tipikus lány volt, így még azok a személyiségbeli erősségei is nehezen jöttek ki, amik ott megmutatkoztak.
Sato Ryuji viszont láthatóan annyira beleélte magát Sasuke szerepébe, hogy még a tapsrendnél, mikor mindenki mosolygott is ugyanolyan arcot vágott, mint a darab alatt. Külsőre is hasonlított, és jellemében is tökéletesen visszaadta a karaktert, lehetett látni a vívódását. spoiler
Gaara szála kicsit elkapkodottnak tűnt, bár láthatóan mindent megpróbáltak, hogy a lehető legtöbb elemet megtartsanak a történetből. spoiler
Kakashi szerepét ugyancsak csökkentették, kicsit úgy éreztem, mintha a darab nagy része inkább Naruto, Sasuke és Gaara alakja köré lenne felépítve. Haku még úgy-ahogy nagyobb szerepet kapott, de egyébként ez a három karakter kapta a cselekmény majdnem egészét, a mellékszereplők (Ino-Sika-Cho trió, Kiba-Shino-Hinata trió) a tökéletes szereposztás ellenére is alig voltak színen. Annak viszont örülök, hogy ez Konohamaruékra is igaz, nagyjából öt mondatnyi szerepük volt, és nem is nagyon kellett több.
Összességében érdemes megnézni, szerintem jó adaptáció lett, de akadnak, a műfajból, az időkorlátból adódó gyengeségei.
Fordításom linkje:
https://todaywiggin.blogspot.com/2020/06/szindarab-ford…

Nem most láttam a Naruto-t, de pontosan emlékszem a cselekményszálra, így ez kicsit csalódás volt. Túl gyorsan történtek az események. Például a Zabuzás rész után egyből Orochimaru jött, pedig lehetett volna egy kis átmenet. Sokmindent megváltoztattak vagy inkább összesűrítették, kihagytak jeleneteket, szereplőket. Persze tudom, hogy egy két és fél órás színdarabba nem lehet mindent beletenni, és nem állítom hogy ez így rossz volt, mert nem volt az. Egyszerűen csak túl gyors. Sajnáltam, hogy kimaradt a Chuunin vizsga, meg hogy nem volt sem Nejink, sem Itachink, pedig mindkettőnek fontos szerepe volt. A képességek megoldása is kicsit gyenge volt, de talán nem is lehetett volna ennél többet kihozni. Nem tudom. Viszont a színészi játék az magasan jó volt. A karakterek hűek voltak az animéből megismert karakterekhez. Gaaránál éreztem egy kis változást, igazából a szövege miatt, és ugyanennél a jelenetnél Narutonál is. Olyan szöveget mondtak, amit az animében nem, illetve nem illett a személyiségükhöz. Egyszerűen nem mondtak volna magukról ilyet. Nem emlékszem legalábbis, hogy Naruto hívta-e magát valaha szörnynek… Szóval ennél a résznél kicsit furának találtam az egészet. A kedvenc részem a Zabuzás volt amúgy. Mint ahogy az animében, itt is sikerült Hakuval könnyeket csalniuk a szemeimbe.
Éneklés nem nagyon volt itt sem. A végén kapunk egy zárózenét, ahol énekelnek a színészek. Meg is lepődtem, hogy az Orochimarut alakító színésznőnek milyen jó hangja van :)
Összességében nem volt rossz. Megérte megnézni ezt is, de annyira nem nyűgözött le, hogy valaha újra nézzem.

Nem tetszett. De kezdjük a pozitívumokkal! Talán a legnagyobb pozitív csalódást a jelmezek jelentették számomra (fura vagyok). Teljesen elvonták a figyelmem néha a színdarabról, magáról.
Gyönyörűek, profik, jól néznek ki, és éppen annyira hasonlítanak az animés megfelelőjükre, amennyire kell.
A színészek hasonlóan nagyszerűek voltak. Talán a legjobb Sasukéé volt, de mindenki, kinézetre is, és ami fontosabb, játékra is 100%-ban azonosult a karakterekkel. A zene is nagyszerű volt. Többnyire ugye az anime zenéit használták, de van egy darab általuk komponált is, amit az… hogy mondjam? Openingben meg az endingben sütnek el. Dinamikus és nagyon illik is a Narutohoz. Ahhoz képest, hogy musical, nagyon nincsenek benne énekek, kereken kettő: Orochimarunak egy… fél, és a végén, a „búcsúztatónál”. Az utóbbit vagy negyvenszer meghallgattam.
És a praktikus trükkök is nagyon jók lettek. És van pár dolog, ami kifejezetten tetszett. Például, hogy itt Sasuke mondja ki az „Aközött, hogy megszidnak a szüleid, és aközött, hogy szülők nélkül nősz fel, hatalmas különbség van”-mondatot és nem Naruto, Sasukeként, meg Gaara és Naruto harcában kijön mind a kettejük rossz gyerekkora. Nagyon tetszett az „Új Sasuke-kergető csapat” is, még ha nem is olyan, mint az eredeti. Neji helyett Hinata került be, Lee helyett Shino, és a többiek maradtak. A Hang Négyese helyett statiszták, Kimimaro helyett pedig Kabuto.
De akkor ami nem tetszett… két nagy hibája van a műnek, és egy olyan dolog, ami nem a mű hibája… igazából senkinek nem a hibája, de zavaró, ez pedig az, hogy szerintem színdarabot semmi értelme nem színházban megnézni. Egyszerűen elveszti a hatását, ha nem ülsz a nézőtéren. Ez nem olyan, mint a film, amit vagy moziban nézel, vagy nem, ez egy olyan média, ami kifejezetten a színpadra lett írva, nem a képernyőre. Kis dolognak tűnik, de hatalmas különbség.
A két nagy problémám a művel… a kisebbik, néha rettentően körülményes. Értem én, hogy dinamikus harcok, meg Naruto-zene a háttérben, de amikor perceken át azt nézem, ahogy ugrálnak a trambulinon, akkor egy idő után kicsit elmegy a kedvem a műtől.
Arról nem is beszélve, amikor az elején a Hetes Csapat tagjai rapben mutatkoznak be.
Meg amikor a fekete ruhás hátteresek (nem tudom a nevüket) ébresztgetik és öltöztetik Narutot… teljesen olyan hatást kelt, mintha Naruto egy nagy földesúr lenne, akit öltöztetnek a szolgái.
Meg amikor Jiraiyának vérezni kezd az orra… nem is sorolom. Amúgy, ezt nem értem animékben. Amikor a férfiak meztelen nőt látnak, azonnal vérezni kezd az orruk. Hülye vagyok biológiából, de én semmilyen magyarázatot nem tudok erre.
A nagyobb bajom pedig a szövegkönyvben van. Ez nem adaptáció volt! Ez egy összefoglaló volt, azoknak, akik nem akarnak 220 részt újranézni! Az egyik eseményből a másikba ugranak, kulcsmondatokat hagynak ki, amikre ezek után visszautalnak… ez rajongóknak készült, és senki másnak. Egy rendezőnek nem szabad úgy nekiállni egy darab, vagy akár egy film megrendezésének, hogy „úgyis a rajongók fogják megnézni, a többi meg így járt…” Így nem lehet épkézláb cselekményt írni. Ez egy previously volt, egy „Előző részek tartalmából”. Emiatt a színdarab teljes dinamikája olyan, és nagyon zavaró tud lenni, miközben egyértelműnek vett dolgokról beszélgetnek, de közben senkinek nincs fogalma, hogy miről volt szó. Jó példa erre a Zabuza-konfrontáció, amikor is Naruto odadobja Sasukének a démonszél-shurikent, ami igazából egy alakot váltott klón, tudjátok miről beszélek. A színdarab alatt ennél a jelenetnél el volt sötétítve a színpad, és csak akkor világít ki újra, amikor már Kakashi kiszabadult, és megszólal, hogy „Ez jó terv volt, Naruto”. Szegény ember, aki pedig csak egy jó színdarabot akart látni, és gőze sincs a Narutoról, csak hápog.
De még ennél is jobb példa erre, hogy vége a Zabuza-szálnak, Zabuza meghal, eltelik hat másodperc, vágás, Orochimaru, és a vizsga kellős közepébe csöppenünk.
A karakterek fele a semmiből tűnik fel. Egyszer csak Gaara is ott van, Shikamaru-t sem vezetik fel tovább… Orochimaru is… Satöbbi, satöbbi.
Baromira idegesítő, hogy magától értetődőnek veszik, hogy ez a mű rajongóknak készül. Ha így vélekednek, akkor vagy írják rá a plakátra, hogy „Only fans”, vagy mellékeljék mellé ingyenesen az első huszonhét kötetet, és akkor egy szavam sem lesz.
Összességében megéri megnézni, a pozitívumai miatt, és van hozzá igényes magyar felirat is. Szerintem egy pillantást megéri vetni rá, de sokat ne várjatok.

Egyedi darab, próbáltak mindent is belevinni. Részemről nem vagyok híve színház esetében a kivetített történetmesélésnek, jobbszeretem, ha valós kellékekkel érik el a hatást, de végülis belátom, hogy próbálták ezzel a sorozatban látható kis intermezzók hangulatát visszaadni. A technikák nagyrészét jól oldották meg, már az elején is tetszett az árnyékklónok megvalósítása. Olykor kicsit laposabb, mint tévében, de szerintem ez pont jól állja meg így a helyét.