Leadale no Daichi nite (2022–2022) 68% 5★

Hát nem is tudom. Nem lyukadtunk ki sehova a végére. Történtek dolgok, de kicsit egy helyben topogtunk, még akkor is, ha a végére népes családja lett Cayna-samanak.

Jó isekai-t találni az egyik legnehezebb feladat talán. Már jó pár éve, hogy minden egyes szezont elárasztják ezek a túlnyomórészt értékelhetetlen, semmitmondó hulladékok. És ugyanazon hibák miatt hulladék az összes. Pincében írt fanfictionok, melyekben random elcseszett életű hikikomorik kiérdemeletlenül megváltást kapnak egy fantasy világban: Hatalmat na meg egydimenziós waifukból álló háremet. Teljesen hátrahagyva előző életüket, felelősség nélkül szórakozhatnak, gyilkolhatnak (mint a játékokban), és még fejlődniük sem kell, úgyis ők ott az istenek. Mindig akad olyan mű is, mely valami apró változtatással próbál egyedit felmutatni, de ezek is sorra buknak el. Például elhiteti a nézővel, hogy márpedig itt a főhősnek küzdenie kell az eredményért; kiegyensúlyozott fejlődést fogunk látni, vagy esetleg egy történetet a másik világ hétköznapjairól. De ahogyan fogyni kezd a kreativitás, vagy elfelejtik az eredeti célt, vagy fokozatosan áttérnek a tipikus, kínos témákra, mint pl „győzzük le a démonkirályt / akármilyen főgonoszt” / dögunalmas dungeon-felfedezősdi. Mert amatőr kézben szétfolyik a történet. Csak kérdezzétek meg magatoktól, hogy változtat-e a végeredményen az, hogy a főhős egy másik világból jött. Ha a válasz a „nem igazán”, akkor az isekai máris megbukott.

A Leadale egy slice of life isekai, ami nem próbál más lenni, mint ami. Igazából nem mondanám egy kísérletező darabnak, nem is paródia; nagyrészt a megszokott toposzokra, elemekre épül, csak éppen más isekai animékkel ellentétben itt minden működik. Hogy mi a titka? Elárulom: A fő különbség a Leadale és a többi isekai között annyi, hogy az előbbi egy igazi írótól származik. A kreatív megoldásai önmagában leleplezik az isekai művek általános hibáit. Az, hogy egyedinek számít, egyben az egész „műfajt” minősíti.

Először is, a Leadale főszereplője egy fiatal lány, aki élete jelentős részében egy betegágyhoz volt kötve, és semmit nem tudott megélni a kamaszkorból. Az igazságtalan valóság elől egy VRMMO játékba menekült (nem is volt más választása), hogy megtapasztaljon olyan alapvető dolgokat (kommunikáció, közösség, utazás), melyektől megfosztotta őt az élet. Egy furcsa incidens miatt halála után ebben a játékban fog újjászületni. Na így már mindjárt más megvilágításba kerül az „új esély” téma.

Az isekai animékben általában pár mondat után megfeledkeznek a józan észről: Miért nem foglalkoznak azzal, hogy a reinkarnálódott főszereplő mennyire különc, abszolút nincs képben általános dolgokkal (világ helyzete, híres személyek, szokások), cserébe viszont hihetetlenül erős? A Leadale írója igenis gondolt erre: Tök kézenfekvő, de mégis tökéletes fedősztorit talált ki. Főhősnőnk, Cayna a saját játékos-profiljában született újjá, melyen évekig dolgozott. Így a néző szemében létjogosultságot kaptak az overpowered képességek. Emellett Cayna egy elf, halhatatlan lény, akitől nem hangzik furán az, hogy évszázadokig nem járt emberi szférában. Ez megmagyarázza azt, hogy miért nincs tisztában semmivel, vagy hogy miért tűnik fiatalabbnak, mint a gyermekei (akik eredetileg csak megvásárolt MPC-k voltak). A fajok végül is miért ne keveredhetnének?

Habár Cayna-t nem sok minden köti az előző életéhez, mégsem felejti el azt. Azon gondolkodik, vannak-e más játékosok is rajta kívül, akik átkerültek ebbe a világba, vagy hogy mi lehet a társaival, akikkel együtt játszottak régen. A legfontosabb csavar abban rejlik, hogy a játék itt egy valódi párhuzamos világgá válik. A sztori középpontjában az áll, hogyan ismeri fel ezt Cayna: Hogy azok az alakok többé nem MPC-k, hanem hús-vér emberek; hogy a halál itt következményekkel jár; hogy az általa kreált gyermekei anya nélkül megálltak a saját lábukon; hogy a megidézhető kentaurjának neve ÉS személyisége van… Felelősségvállalás. A játékvilág, ahová a valóság elől menekült, most maga a valóság. Cayna feladata az, hogy megtalálja a helyét az új életében, és tényleg elkezdjen élni.

A Leadale egy önazonos, nyugtató, rendkívül szórakoztató iyashikei-isekai, konzisztens történetvezetéssel, izgalmas kalandokkal, szívmelengető és aranyos helyzetekkel, vígjátékokat megszégyenítő poénokkal, és egy zseniálisan megírt, szerethető főhősnővel. Nem téveszti el a célját, és sokkal több mondanivaló, emberség rejlik a felszín alatt, mint azt gondolnánk.

Sajnos nem örvend túl nagy népszerűségnek az anime; A „nagytömeg” és az elitisták is egyaránt lepontozták. Átlagosnak, unalmasnak nevezik, vagy azt mondják rá, hogy nincs története, nem lyukadtunk ki sehova, „az író nem tudja, mit akar”. Az író pontosan tudja, mit akar. A kérdés az: Te tudod, hogy mit nézel?

Kellemes kis anime volt.
Igaz, a történet szempontjából nem lyukadtunk ki sehova. Volt egyáltalán történet azon kívül, hogy Cayna a játékban ragadt és ott kell élnie?
A karakterek szerethetőek voltak. Cayna nagyon OP, nem mellesleg egy nagyon pozitív személyiség.
A zenék jól illettek egy-egy jelenethez. A képi világ is megfelelt szerintem az elvárásoknak.
Ha lesz folytatása az animének, remélem akkor valami sztori is lesz, amire építkeznek. :")