Tanulmány a szépséggel, a fiatalsággal és a tárgyiasultsággal kapcsolatos emberi szorongásról.
Várólistára tette 11
Kiemelt értékelések
Lunemorte
A nyomasztódás sötét perceit nyújtja ez a francia csoda.
A szépség valóban belülről fakad…
krlany
Avantgard film, amely a Cocteau-i szürrealista nyomvonalon halad, csak némiképp megfejelve azt. Bár a film a ’70-es években készült, olyan a textúrája, mintha a filmezés hőskorából származna, ennek köszönhetően fekete-fehér és néma, a szereplők kissé teátrálisak, ahogy kell. Mindezzel együtt is, egy mai napig aktuális témát dolgoz fel a film; a nők, ahogyan a szépségüket a smink alá rejtik, maszkot téve fel magukra, amely mögött aztán üres lelkekké válnak.
A nő, aki púderezi magát egy viktoriánus szépség (de tulajdonképpen a csábos, az igéző, az igazi NŐ, úgy kor és minden nélkül), aki púder felhőbe vonja magát, mintegy vakolatot képezve önmagán, és ezzel megkezdődik utazása(?) az arctalan árnyak és fantomok közé. Nagyon groteszk, a határok pedig elmosódnak képzelet, halál utáni élet, rémálom között, az absztrakt részek pedig… igazából megint nem tudom mit is láttam… de ami biztos, hogy a maga komor és hátborzongató módján ott van benne a szépség.
