Kono Danshi, Ningyo Hiroimashita. (2012) 84% 20★

Jól ábrázolja a magány érzését, de nem tudott beszippantani, nem hatott a lelkemre és még Isaki is idegesítő volt számomra. Viszont Kaji Yuki, szóval hajrá Shima.

Én ezt nem tudtam egyben megnézni. Többször meg kellett állítanom úgy összetört. A nézés közben fájt a mellkasom, hogy én is magányos voltam? spoiler
Tényleg nagy gond lehet a lelkivilágommal, de többször jött rám a sírhatnék.
Ez az anime egyszerűen csodálatos. Nagyon megható, szívfájdító, de mellette aranyos és szívet-melengető. Erős benne a fujoshi-roham faktor, mert nagyon vigyorogtam rajta és volt „ Csókold már meg” meg „ Ne legyél hülye kérlek.”
Ez a páros irtózatosan aranyos és nagyon passzolnak. <3

Nagyon szépen körberajzolja a magányt. Szörnyű érzés. Lehetsz úgy is magányos, ha rengetegen vesznek körül. Az anime bemutatja ezt. És azt is, hogy mindig vállalnunk kell önmagunkat, így válunk teljessé.

Talán ennek a résznek a rajzolását és a karakterdizájnját szeretem a legjobban – főleg a hajukat, ahogy különböző minták vannak bennük.
Nehéz volt belekezdeni, mert emlékeztem rá, hogy lelkileg nagyon nagy hatással volt ez a mű, és most is végigsírtam. Annyira át tudom érezni Shima érzéseit, ahogy az emberek csak úgy felcímkéznek másokat, és aztán elvárják, hogy úgy is viselkedjen. Nem csoda, hogy Shima hosszú ideig nem merte megmutatni a valódi önmagát senkinek sem. És ebben nagy segítségére volt Isaki-san. A nézése közben szinte engem is folytogatott a magányosság.
Ez egy nagyon érzelmes és fájdalmas, de máskor meg eszméletlenül aranyos és szívmelengető történet. spoiler

Egyébként Isaki-san a Kono Danshi, Uchuujin to Tatakaemasu-t nézi a tévében.

Ezt hagytam utoljára két okból is. Egyik, hogy láttam, hogy ez tetszett a legjobban több figyeltemnek is, másrészt mert imádom a sellőket.
Úgy néztem ezt, hogy nem foglalkoztam a mondanivalójával csak élveztem a látottakat a látvány világot. Jó volt csak a cuki pillanatokra figyelni, mosolyogni Isaki reakcióján, amikor elsodrta az óceán. Ugyanakkor itt is tudtam azonosulni a szereplőkkel és végig tisztában voltam azzal, hogy mit akar mondani ez az anime, és el is ért. Nem bírtam megállni könnyek nélkül, pedig már vége volt a résznek… A magány talán a legfájdalmasabb érzelem/állapot, mert magányos lehetsz akkor is, ha rengetegen vesznek körbe, és akkor is, ha egyedül vagy… Nagyon szép anime, ugyanakkor nagyon fájdalmas is.

Másoknak való megfelelés magányhoz vezet, mert sosem lehetsz önmagad, hanem az elvárások mentén élsz. Ezt a témát dolgozza fel az anime, miközben az egyik végletből a másikba esünk. Nem hogy főszereplőnk spoiler. Ha lúd, legyen kövér! De azért… ha szeretsz valakit nem hanyagolod el, pláne spoiler

Nagyon tetszett *-* Igaz néhány jelenetnél elsírtam magam, de ez egy nagyon szép romantikus történet, ami nagyon szépen bemutatja a magányt is. A rajzoláshoz így hogy már hozzávoltam szokva nagyon tetszett és hát igen a történet is :D

Szépen leírja a magányt, de azért… neee. Miért sellő?? (Még ha át tudna változni, vagy valami, esetleg) De ez olyan mintha a magány elől egy képzeletbeli baráthoz futna. Nem is akarok belegondolni a többi dologba.

Ritkán nézek shouen ai/yaoi animéket, de olykor kifogok gyöngyszemeket, mint ez is *-* Köszönöm @Yuuko, hogy felhívtad rá a figyelmemet.
A grafikáját szokni kell, elég különleges, és bevallom, nagyon keveslem, hogy alig fél órás. Olyan cuki Shima és Isaki együtt, simán néztem volna még kettőjük kapcsolatát.

Én… Nem is tudom. Nem emlékszem :D Fogalmam sincs, mi volt benne, bár tuti, hogy láttam.