Kleopátra, Egyiptom királynője (2023–2023) 46% 22★

Nem jó sorozat, viszont nem azért rossz, mert Kleopátra fekete, vagy mert történelmileg nem hiteles – az elutasító értékelések általában ezt a két vádpontot fogalmazzák meg első helyen.

A bőrszínnel és az etnikai összetétellel kapcsolatos viták nem elsősorban a történelmi hűségről szólnak, mert a különböző történészi vélemények összehasonlítása alapján egyelőre csak az a biztos, hogy nem tudni biztosat: Kleopátra a valóságban éppen lehetett fehér vagy fekete is, történelmi alapja mindkét változatnak van. Családjának görög eredete nem automatikus bizonyíték a fehérsége mellett (mint azt sokat hangoztatják az egyik oldalról), a családfájába bekerülő egyiptomi bennszülött vérvonal pedig nem teszi őt rögtön Wakanda királynőjévé (ahogy a másik táborban mondják), mert Egyiptomban sokféle nép lakott. A vita inkább társadalmi-politikai jellegű, és az egyes vélemények főleg a status quo-hoz való viszonyulásokat fejezik ki. A „történelmi hűség” összekötése a fehér bőrszínnel egyenlő a fennálló viszonyok védelmével (ugyanis a korábbi filmek hófehér, európai stílusban ábrázolt Kleopátrája nem valamilyen objektív történelmi vizsgálat eredménye), míg a fekete királynő tézise a radikális politikának ad muníciót. Ezek az értelmezések korunkban gyökereznek, maguk a történelmi személyek egy Netflixes előfizetés után valószínűleg furán néznének, hogy min mennek manapság a társadalmi viták. A rendezőnő javára lehet írni, hogy figyelte a történelmi téma politikai keretezéseit, és hangsúlyozta, hogy Kleopátra feketévé alakítása nem csupán egy hiteles történelmi rekonstrukció eredménye, hanem elsősorban politikai tett. Ezt a szövegét olvasva kifejezetten érdekelni kezdett a sorozat.

Ilyen felvezetés után a dokudráma több szempontból csalódás. A baj éppen az vele, hogy túlságosan egy konvencionális történelmi filmsorozat akar lenni, közismert tényeket mond el néhány híres történelmi személyiségről, és többször elhangzik: most az „igazi”, és a „hiteles” Kleopátrát fogjuk megismerni. A történelemből csak a legfelső politika szintjét, néhány „nagy” ember tetteit mondják el, a téma miatt amúgy kínálkozó társadalmi, kulturális és egyéb mélységekkel (az egyiptomi kultúra szerepe a római naptárreformban, a könyvtárak építésének terve, a nemek helyzete, vagy hogy a korszakban mi volt a jelentősége a fekete/fehér bőrszínnek stb.) egyáltalán nem foglalkoznak, ellenben sokat időznek az uralkodók hálószobatitkain való csámcsogással, a nagyhatalmi manipulációkkal, átverésekkel. Az uralkodónő karakterének értékelésénél aztán megjelenik valamiféle furcsa vulgárfeminizmus: Kleopátra ugyanis azért volt vagány a filmsorozat szerint, mert végtelenül pragmatista volt, mindenkit felhasznált a saját érdekeinek eléréséhez, a saját testét pedig fegyverként vetette be a diplomáciában. Igazi girlpower.

Mivel csak a politika legfelső szintjét mutatják, onnan tekintenek le a társadalomra is: nehezen hittem el az olyan állításokat, hogy Kleopátráért rajongott egész Egyiptom népe, de olyan bizarr megjegyzések is elhangoznak történészek szájából (Kleopátra területi nyereségeit kommentálandó), hogy egy nemzet annál gazdagabb, minél több területet meghódít. Nem tudom, nem érezték-e itt az iróniát egy olyan filmben, ami épp a fehér felsőbbrendűség tézisének történelmi alapjait próbálja kikezdeni.

Szerintem a négy részből legalább egyet a metatörténeti síknak kellett volna szentelni, azaz bemutatni, hogy a Kleopátráról szóló történelmi és politikai vitáknak milyen gyökerei voltak/vannak, miért kényes kérdés ez manapság.

A játékfilmes részek egyébként nagyon rosszak, Kleopátra egy 15 éves durcás kamaszlánynak tűnt, ami kicsit ellentétben volt filmsorozat által sugallt képpel.

A megszólaló történészek közül néhánynak a munkásságára érdemes figyelni, mert bár a sorozatban szűk keretek álltak rendelkezésükre, pl. a Kleopátráról revizionista könyvet író Sally-Ann Ashton egy igen érdekes tudós-aktivista figura, börtönökben tanít feketéknek történelmet. (https://afrocombs.fitzmuseum.cam.ac.uk/committee/sally-…)

Kíváncsi lettem volna erre a sorozatra akkor is, ha nem előzi meg a hírneve a sok botrány miatt, amit okozott. Ezzel a sorozattal nem az a legnagyobb probléma, hogy Kleopátrát egy fekete nő játssza (egyébként nem tudtam betelni Adele James látványával, aki egy gyönyörű nő), hanem hogy teljesen hidegen hagyta a készítőket az, hogy történelmi dokufilm legyen. Tele van baromságokkal az egész, amikről még én, egy laikus is tudja, hogy bullshit. Szóval hiába látványos, hiába szép, történelmi dokumentumfilmként az első rész alapján is megbukott.

Őszintén nekem nem nyerte el a tetszésemet. Nem ilyen jellegűre számítottam.

A sorozatról csak annyit szeretnék írni, hogy nekem személy szerint nem tetszett. Nem volt érdekes, ami tetszett benne az maga Kleopátra talpraesettsége és merész döntései valamint a ruházatot emelném ki, de engem nem kötött le ez a sorozat.

Imádok mindent, ami Egyiptommal kapcsolatos, és főleg, ha Kleopátráról szól.
Nagyon megörültem, mikor láttam, hogy kijön egy ilyen sorozat a Netflixen, de ez? Nagyon nem volt jó. Nem erre számítottam.

Bár nagyon lehúzták, azért jó volt megnézni aláfestőnek. Bár az, hogy túlzottan méltatják Kleopátrát, mikozben ő volt az utolsó uralkodó, aki vagy taktikus volt vagy folyamatosan szerelmes a négy rész alapján, az nem derül ki. De a sorozatban államügyeket intézni és birodalmat irányítani nem láttuk. Ebből elég lett volna 2 rész is és Augustus valamiért idiótának van benne ábrázolva a végén.

De nem bántam meg, hogy végig néztem/hallgattam.

bűn rossz rendezés társul egy kifogásolható forgatókönyvvel

Alapvetően érdekesnek hangzott a történet, megfilmesítve látni mindazt, amiről anno a történelem könyvekben olvastunk.
Viszont a sok képváltás, a rengeteg mesélő nekem elég zavaró volt. Az, hogy Kleopátra fekete bőrszínű.. hát hagyjuk, apróság igazából.
Egyébként a látványvilág, ahogy megjelenítették Kleopátra személyét, az részemről rendben volt, lekötött.

Borzalmas

Nagyon nagy kár ezért a sorozatért, mert a Netflixen kifejezetten jó, hasonló típusú dokuk szoktak menni, amik kifejezetten szuperül sikerültek. (Gondolok itt a Az Oszmán Birodalom felemelkedése (2020–2022), Az utolsó cárok (2019–2019) vagy éppen a hasonló témájú Róma császárai (2016–2019) sorozatokra.) Szóval a formátum engem nem zavart, kedvelem ezt a fajta dokus stílust, a színészek által eljátszott jelenteket kutatók eszmefuttatásai tagolják.

A jelmezek és díszletek gyönyörűek voltak, szívesen néztem őket, de a legtöbb eljátszott jelenet eléggé semmitmondó volt. Kleopátra életében túl sok a kérdőjel ahhoz, hogy valós tartalommal lehessen megtölteni 4x45 percet, ami sokszor látszott a jelentek minőségén. Itt számomra a kutatók sem voltak túl hitelesek vagy meggyőzőek, vagy csak az előadásmód nem sikerült olyan jól. Sokkal jobban jártak volna, ha csak egy tévéfilm hosszúságú dokut erőltetnek, akkor nem kellett volna ennyi légből kapott tartalommal megtölteni. Kicsit nekem már a „woke” vonal is túl erős volt, minek egy elvileg történelmi dokuban ennyire azon lovagolni, hogy vajon Kleopárta fekete volt vagy sem? Számít ez egyáltalán? Alig tudunk valamit biztosan az életéből, miért pont a bőrszínnek kell ekkora szerepet adni?

Őszintén szólva kicsit meredek ezt a sorozatot történelmi dokunak titulálni, ahhoz túl sok mindent színeztek ki és képzeltek bele pluszban. Akiket a téma érdekel és hasonló stílust keresnek inkább a Róma császárai (2016–2019) második évadát ajánlom.