Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru (2018–2019) 93% 20★

Imádtam *-* Nagyon jó anime, a történet izgalmas, vicces volt, a rajzolása is nagyon tetszett, a szereplőket az elejétől fogva szerettem egytől egyig, jól kivoltak dolgozva, a zenék is jók voltak… Egy szó mint száz minden nagyon jó volt :D
Nem szeretem a futást (mindig csak az jut eszembe róla hogy tavaly-tavaly előtt nyáron alapozásként egy hétig folyamatosan 20-20 kört futottunk a nagypályán a tűző napon, ráadásul ott nincsen árnyékos rész sem… Ja, idén is lesz ilyen nagy esélyel ^^; … Na mindegy, ez van xD), de ez az anime jobban megszeretette velem :P

Erő, kitartás, eltökéltség. Szépen összekovácsolódott a társaság, és a közös cél is meglett a végére.

Én nagyon szeretek futni. Bár nem vagyok a legjobb benne, mert eléggé alacsony vagyok, és nem is vagyok hozzá eléggé vékony, de nagyon szeretek futni, mert hihetetlen szabad érzés. Nem vagyok gyors, tehát én nem tudom annyira annyira átérezni, hogy milyen is igazán szabad lenni, de ez az anime nekem nagyon átadta az érzést.
Már az első pillanatban bedobta a szívembe magát a kis csapat, olyanok voltak első pillanattól kezdve mint egy jó kis család. Mindenkinek megvan a saját, néha eléggé klisés személyisége, de ettől is szerethető ez az anime.
A grafikája kivetnivalót nem érdemel, minden nagyon szép volt, a karakterek viszonylag egyedibben néztek ki, kivéve egyébként Kakeru-kunt, mert ő eléggé Kageyama gyanús a Haikyuu!!-ból.. :D
Zenék terén is eléggé jó darabnak mondható, az openingek is jók voltak, illettek a sztorihoz, ahogyan az endingek is, és még tetszettek is.
Szerintem nagyon motiváló történet, a srácok eszméletlen fejlődésen mennek keresztül,egészen odáig amíg el nem érik a céljaikat. Minden egyes karaktert meglehetett szeretni a maga módján, és eléggé könnyen is lehetett velük azonosulni.
Tipikuson olyan animének mondanám, akit tök szívesen ajánlok mindenkinek, aki nem veti meg a sport animéket. Szerintem nem okozna csalódást!

Ebben a huszonhárom részben minden benne volt, ami egy igazán jó sport animében benne kell, hogy legyen. A lezárása tökéletes, bár szomorú vagyok, amiért vége, mégsem érzem úgy, hogy kellett volna neki a folytatás, egyszerűen tökéletes volt így spoiler Nagyon jól felépítették a részeket, nem voltak unalmas epizódok, sem túlnyújtott jelenetek, minden karakter kellő mennyiségű hangsúlyt kapott, a végére pedig igazán begyorsultak és izgalmassá váltak a történések. A karakterfejlődések csodálatosak, és bármilyen hihetetlen, Haiji és Kakeru még a futáshoz is meghozták a kedvem, pedig én meg a futás… Ouji szintjén sem vagyok, de esküszöm, kedvem támadt belefogni. Egy olyan edzővel, mint Haiji, igazából bárkinek menne.

Sose voltam oda igazán a futásért. Egyszerűen nem szerettem, még ha rövid távon viszonylag jó sprinter is voltam a terhességem előtt… Azóta meg már végképp nem megy a futás. ^^'
De nézni, ahogy a csapat Haiji vezetése alatt összekapta magát, és mindent félretéve megtették a lehetetlennek ítélt távot… Nos, rendesen megdobogtatták a szívemet, és megnyitották a könnycsatornáimat.
Ez egy fantasztikus anime a barátságról, erőről, kitartásról, és arról, hogy igenis képesek vagyunk a lehetetlenre, ha hiszünk benne és magunkban is.

Nagyon nehéz ennél mélyebb sportanimét mondani. Nem csupán az utóbbi évek egyik legnagyszerűbb sportaniméje, hanem az egyik legjobb dolog, ami az animációval történhetett. Egyébként is megfigyelhető, hogy egyre nagyobb arányban készülnek olyan animék, melyek ellentmondanak a „minden, ami rajzolva van, gyerekeknek való” frázisnak, erre egyik legkiválóbb példa a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru.

Már az önmagában különbség, hogy nem középiskolások, hanem egyetemisták alkotnak egy csapatot. Ami leginkább abban érhető tetten, hogy nem feltétlen az országos bajnokság megnyerése a fő céljuk, hanem foglalkoztatja őket a nagybetűs élet, ami az egyetemen túl várja őket.

Kiyose Haiji futás közben éri utol Kurahara Kakeru-t. Lenyűgözi a fiú futóképessége, ő lehetne a csapat 10. tagja. Be is költözik abba a házba, ahol a többi 9 tag lakik. Ám a többieknek fogalma nincs arról, hogy nemcsak lakótársi kapcsolat lesz közöttük a jövőben. Csapattársak lesznek, de az többeket felháborít, ahogy Haiji közli velük a hírt. Igen, meglehetősen manipulatív tud lenni, ami irritáló lehet, ugyanakkor keményen dolgozik azért, hogy összetartsa a csapatot, ami különböző személyiségek lévén ez meglehetősen nehéz feladat.
A csapatra ugyanis nemcsak a Hakone Ekiden teljesítése vár, hanem, hogy mindenek előtt egy csapatként funkcionáljon. Tekintve, hogy mindenkinek megvan a személyes múltja, preferenciája, ez bizony nagyon nehéz feladat lesz. Utána egy szintre hozni a futóképességüket, végül helyt állni a selejtezőkben.

Az anime történetvezetése kiváló. A fiúk fokozatosan válnak egy csapattá, teszi bele mindenki a magáét a munkába. Eközben fokozatosan ismerjük meg a múltjukat. Láthatjuk, hogy mindenkinek megvan a maga személyes története, mely formálta a jellemüket, személyiségüket. Így nem nehéz személyes kedvencet találni, akiért a legjobban szorítunk.

A sportanimék sok esetben idealizált közegben mutatják be az adott sportágat, bizonyos esetekben kihagyva annak nehézségeit, de ennek az az egyik nagy pozitívuma, hogy mozgásra, sportra ösztökéli a nézőt. A Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru is olyan meglátásba helyezi a futást, hogy nemhogy nem szégyen vagy kín futni, hanem sokkal inkább a szabadság a szárnyalás, ezzel közvetve a határtalan lehetőségek szimbóluma. És ahogy olvastam, ezzel az anime sok embert bírt futásra. Így mondhatjuk, hogy elérte a célját.

Az animáció elsőosztályú! De hát ami sokaknak a Kyoto Animations, az nekem a Production I.G. Az ő karakterdizájnjuk teszi számomra a leginkább emberivé, élővé a karaktereket, átélhetővé az érzéseiket. A futás animációja is végig kidolgozott, részletgazdag.

A zene pedig csodálatos! Hayashi Yuuki elsősorban a srácok belső érzelmeire helyezte a hangsúlyt. Néhány zene kifejezetten depresszívre sikeredett, de a dinamikus zenei betétek szinte meghozzák a kedvünket a futáshoz. Ahogy az lenni szokott, az opening a dinamikusabb, az fókuszál a sportra, míg az ending sokkal inkább szól a fiúkról, és az érzelmeikről. És mivel érzelmileg nagyon tudok azonosulni a srácokkal, ezért az endingek sokkal közelebb állnak hozzám.

Nos, ilyen egy kiváló sportanime. Nem is kérdés, hogy érdemes megnézni, általánosan ajánlott. Aztán fel a futócípőt, és érezzük a futás adta szabadságot! Egy életre hálásak leszünk érte.
Ha kíváncsi vagy a karakterek mélyebb elemzésére, hadd ajánljam figyelmedbe az animés blogomban az erről szóló cikkemet. https://the-anime-odyssey.blogspot.com/2023/06/a-kaze-g…