A 25 éves zeneszerző, Ogasawa Aki japán első számú bandájának, a Crude Play-nek volt tagja, de miután a banda eldöntötte, hogy a nagyközönség előtt is debütál, kilépett a csapatból. Azonban véglegesen mégsem hagy fel a zenével és titokban dalokat ír nekik, Soichiro Takagi támogatása mellett. Aki… [tovább]
Kanojo wa uso wo aishisugiteru (2013) 13★
Szereposztás
Kedvencelte 4
Várólistára tette 16
Kiemelt értékelések
Nem is tudom. Hangulatos, de már az alap koncepció sem tetszett; mármint a hazudozás. Sato Takeru kiválóan hozta Ogasawara Aki komorságát és még jól is állt neki, de maga a karakter nem volt nagy szám. Ahogy Riko sem; ő például kifejezetten idegesített valamiért. A zenék egészen kellemesek, de nem nyűgözött le a film, sokszor azon kaptam magam, hogy unatkozom.
Hangulatos film volt, bár a karakterek számomra nem voltak elég kidolgozottak, valahogy az egész filmből hiányzott valami, talán lehetett volna kidolgozottabb.
Bepillantást nyerhettünk a sztárvilág kevésbé csillogó világába.
Őszintén Sato Takeru és Miura Shohei vitte szerintem az egészet a hátán, valamint az ő barátságuk. De talán így is jobban tetszett, mint a sorozat.
Igazán örülök hogy Sato Takeru miatt úgy döntöttem megnézem ezt a filmet. És szerintem jobb is hogy hamarabb néztem meg mint a sorozat változatot…
Nagyon tetszett. :) Még mindig a hatása alatt vagyok, szóval most úgy érzem hogy az egyik legjobb zenés film amit valaha láttam. Számomra megható és szép volt. Szerencsére nem is volt olyan giccses mint ahogy vártam. Sato Takeru alakitása valahogy rögtön megtud fogni…
Azt bevallom hogy a női főszereplő enyhén irritált, mivel mindig egy ovodást jutatott eszembe. Kivéve amikor énekelt, az elviselhetőbbé tette a jelenlétét.
Aranyosnak induló romantikus film volt, ami azért több annál, aminek elsőre látszik. Jól megmutatja a sztárélet nem igazán szép oldalát is a csillogó felszín alatt. Tetszett, mert egyszerre volt vígjáték és romantikus dráma. A vége viszont nekem rettentően nyálas volt.
A leányzónak és a Shunt alakító színésznek viszont jó hangja van, a számok is fantasztikusak voltak. Bár jó kérdés, hogy amikor Takagi felfedezte a kis triót, hogyhogy a szülőket nem hívta meg, mikor a gyerekek aláírták a szerződést? Elvégre Riko és a barátai még kiskorúak voltak, ha jól tudom. Vagy Japánban ilyenhez nem kell a szülői beleegyezés? OO
Szeretem a zenészekről szóló filmeket… A zeneipar meg ilyen, sőt még ilyenebb… Meg fogom nézni a sorozatot is, mert bár kerek egész volt a film, azért használna neki a kibontás. Legalábbis én nézném/hallgatnám továbbra is… Kíváncsi leszek a koreaiak milyen muzsikákat raknak mellé, mert ez itt rendben volt.
Kikapcsolódásnak tökéletes.