Kandúrbanda (2005–2007) 90% 1★

Magam részéről Doug TenNapelt egy nagyon tehetséges alkotónak tartom, aki fura világaival, karaktereivel nagyon jó kis történeteket gyárt le. Itthon a mi generációnk akár ismeretlenül is talán leginkább számítógépes játékairól ismerheti (Earthworm Jim és The Neverhood), de manapság képregényfronton lehet hallani róla (pl. Ghostopolis). De azt hiszem, Gear című alkotását csak a legelvetemültebbek ismerik. Nem csoda, a képregény nagyon underground, nem csak furcsa, gyerekes megrajzolása, hanem iszonyatos mód nyomasztó háborús története miatt is, amelyben még a humor is csak a helyzet borzalmait írja le, és amit nagyon, nagyon rossz érzés olvasni.
Aztán valamikor a 2000-es évek elején TenNapel gondolt egy nagyot, összeállt régi haverjaival, főleg persze a zenész Terry Scott Taylorral, és nekiláttak a Nickelodeon számára egy gyerekbarát Gear-adaptációt készíteni… aminek az lett a végeredménye, hogy a három főszereplő maradt meg és gyakorlatilag semmi más (mondjuk a Gear átreinkarnálódott egy monster truckba…). Itt a három furán kinéző macska különc milliomos, akik őrült és szürreális kalandokba keverednek. Persze emiatt a személyiségük is kicsit más: Mr. Blik (aki az eredetiben Mr. Black volt) egy nárcisztikus, szemét alak, a vad Gordon lett a csapat értelmes tagja, a szuicid, saját démonaival küzdő, ártatlan Waffles pedig egy még mindig ártatlan, de bolondos figura lett. Aztán van egy komornyikjuk, Hovis, és néhány fura szomszédjuk, talán a legfontosabb Kimberly, aki egy nyolcéves kislány és valami őrült okból kifolyólag Gordon szerelme. A történetek persze bohókásak, történik bennük minden: űrlények, zombik, ami kell… De persze bár van némi kontinuitás, a legnagyobb gondok mindig szó nélkül eltűnnek a következő részre.
Összességében egy tipikus korabeli alkotás, de szerintem simán a jobbak közül. Nekem nagyon bejött, kár, hogy csak 20 részes.