Gyártó
Korean Film
Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
A film igazából nem volt rossz: szép volt és lendületes, a színészek tényleg jók voltak, humor is akadt benne rendesen – propaganda meg szerencsére alig. A zene is tetszett (mondjuk én amúgy is szeretem az ilyen „mozgalmi” nótákat)
De most csak végigbosszankodtam az egészet, valahogy ez most nekem túl meredek volt…
Mert adott egy hagyományos és konzervatív családfő, akinek a szava mindig és minden körülmények között szent, mindig igaza van (még akkor is, ha éppen nincs) – és történetesen úgy hiszi, hogy a Respect General és a Haza felé a hűségünket a tömegsport, vagy inkább konkrétan a kosárlabda minél magasabb fokon való művelésével lehet megmutatni….
És nem érdekli, ha az egyik fia (vagy kije) inkább a boxot szereti és még sikere is van benne – nem érdekli, ha az egyik veje kétballábas-kétbalkezes sport-analfabéta – nem érdekli, hogy a legújabb menye zenész = kosarazni kell, és kész. Ha nem kosarazol, hát jól kitagadlak, kihúzlak a családi regiszterből, nincs helyed a családban, felisút-leisút-Istenáldjon….Páran ugyan próbálkoznak lázadással meg sunnyogással – de természetesen „elbuknak” és szépen visszakullognak a családi szupercsapatba.
Én biztosan nem tudnék így élni, pláne nem parancsszóra.
Reggel az egész család (kb 20 ember – 4 generáció) mind együtt frissítő futással kezdik a napot (és lám: az egész falu ott trappol utánuk), aztán edzenek….. meg versenyre mennek…. Kérdésem: mikor dolgoznak? Néha ugyan jöttek-mentek egy-egy traktorral, meg dobáltak bálákat erre-arra, és egyszer két tyúkot is láttam valakinek a kezében – de egy működő gazdaságban ez messze nem elég…. na mindegy, fő a példamutató sportos élet, ha már „…our Respect General said sport just means national defense and labor…”
