A Kouka Kageki Zenei Színakadémia egy olyan középiskola, amely a Takarazuka Revue-hoz hasonlóan zenés színjátszást oktat, és az ott tanuló diáklányokat állandó férfi és női szerepekre osztja be. Ebbe az intézménybe nyer felvételt a volt idol Narada Ai, aki musume-yaku (női szerepeket játszó)… [tovább]
Várólistára tette 7
Kiemelt értékelések
MoiraCarey
Amikor nézegettem a nyári szezonos animék címeit, nagyon megörültem a Kageki Shoujo-nak, hiszen a színészettel / színházzal és hasonló témákkal foglalkozó történetek hiánypótlónak számítanak, nekem pedig 3 nagy kedvencem is ide tartozik.
A Kageki Shoujo is egy olyan történet, ami bemutatja a színpadig vezető utat, a kemény munkát / gyakorlást, de a legnagyobb hangsúlyt a karakterekre fekteti, azok érzéseinek bemutatására, illetve a problémáik leküzdésére.
Az első két részben történik meg a beavatás: A speciális Kouka iskolát ismerjük meg, és a felvonuló szereplőkről is kapunk egy első benyomást. Ezután éles váltás következik: A karakterek kerülnek a középpontba, mondhatni a sorozat közepén végig csak velük foglalkoznak. Részenként mutat be egy-egy fontosabb karaktert, annak múltját, jelen érzéseit és célját a jövőre nézve. Elképesztő volt látni, ahogy beskatulyázott személyiségtípusokból egy rész leforgása alatt kidolgozott, jól megírt karakterekké válnak. A problémáikat meglepően éretten, okosan kezelte az anime. Külön ki kell emelnem a 3.-4. részben a főhősnő súlyos gyermekkori traumájának leküzdését. De összességében is elmondható a karakterekről, hogy folyamatosan fejlődnek.
A fő problémám a sorozattal az inkonzisztens történetvezetés volt: A karakterekre fókuszáló részek elvették az időt a cselekmény előrehaladásától. Konkrétan az utolsó részekben indult csak el a történet a színházi próbákkal. Nem volt egyensúly az eseménysorban. Ilyen nincsen, hogy előbb kielemzi a karaktereket, aztán jöhet a cselekmény (vagy legalábbis nem ilyen formában). És vannak negatívumok a részeken belül is: A visszaemlékezéseket mindig az adott szereplő narrálta. Ezek a belső monológok nem voltak elég megragadóak (főleg ha az ember látott már Bergman-filmeket :D). Egyszer olyan karakter kapott külön részt, aki szerintem egyáltalán nem fontos, így teljesen indokolatlannak hatott. A próbák jók voltak, de össze sem hasonlítható a Skip Beat!-tel, a Kaleido Star-ral vagy a fenomenális Glass no Kamen-nel.
Igaz, hogy a legvégére már minden rendben volt, de nagyon hamar félbe is vágták, mivel 13 részes. Karakterdrámaként kiemelkedő, mégis úgy érzem, ennél jóval többet akart mutatni. Nekem ez az első évad kevés volt, de tényleg egy ígéretes történet, ami sokaknak tetszene.
