Heltai Jenő századfordulós álkrimijének hősei újságírók, akik szenzációs bűnügyekkel kívánják fellendíteni lapjukat, a Krajcáros Igazságot. És hogyan leplezhető le legkönnyebben egy bűnügy? Ha az újságíró maga követi el.
Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots 
Jaguár (1967) 70%
Heltai Jenő írásai régóta sokat jelentenek számomra, különösen Mák Pista karaktere a Jaguár és a Kiskirályok című kisregényekben tett rám mély benyomást, főleg azzal az irodalmi szempontból megkérdőjelezhetetlen szépséggel, ami Heltai esetében tökéletesen ötvöződött a rejtői, illetve a békebeli kabaré-humorral. Nem is tartom túlzásnak úgy ajánlani ezeket a műveket, mint afféle prezentációkat: lám, ilyen lett volna Rejtő, ha tud szépet is írni…
Hogy a Jaguárból készült film, az meg is lepett, meg nem is. A század eleji környezet félig-meddig kosztümös közege magában rejti egy nagy volumenű, szép, csicsás mozi és egy kisebb volumenű tévéjáték kivitelezésének lehetőségét is, az itteni esetben ez utóbbi valósult meg. Kár is ezért, meg nem is – a film gyakorlatiasan nézve szép, nem tűnik fel a kis költségvetése, a fekete-fehér kivitelezés pedig jótékony homályba rejti azokat a részleteket, amikről jobban sütne, hogy itt bizony nem a ’910-es évek miliője és hangulata érvényesül.
Maga a hatvanas-hetvenes évekbeli tévéfilm, mint műfaj, szerintem tökéletes kibontakozási lehetőség lehetett a korabeli színészeinknek, itt is úgy tűnik, hogy mindenki örömmel és profin teszi a dolgát. Talán a mai közönség számára Törőcsik, Garas és az ifjú Bodrogi tarthat számot nagyobb érdeklődésre, ők természetesen remek munkát végeznek. A humor, mint a legfőbb kapaszkodó a modern, nem Heltai felől közeledő közönség számára, tulajdonképpen rendben van, de észben kell tartanunk, hogy ez is békebeli: tempója, hatásmechanizmusa kimért, visszafogott, elegáns, tán kicsit túl is játszott olykor-olykor, de a szórakoztató-faktora máig is megvan. Azt viszont nem tagadhatja le a produkció, hogy elsősorban is röpke szórakoztatásra szánt tévéfilm, se több, se kevesebb: kivitelezését determinálják a szűkös keretei, így bár vígjátékként kiválóan funkcionál máig is, bőven nem üti meg művészeti szempontból, filmként azt a mércét, amit Heltai írásai irodalmi szinten elértek.
Korrekt kis Monarchia-korabeli komédia, alapvető ígéreteit magabiztosan betartja. Heltai kedvelőinek viszont biztosan jobban fog esni, mint a „külsős” nézőknek!
