A vörösen lángoló Haurai sziget (InuYasha, a film 4.) (2004) 82% 49★

A negyedik film is tetszett :) Sikerül tartani a színvonalat. Az ellenségek egyre erősebbek, de szerencsére hőseink kitartóak. Mivel a sorozatot eddig nem nagyon ismertem, nekem az újdonság erejével hatott a filmek története. Így ezek alapján tudok nyilatkozni. A negyedik film végére már a szimpátia indexem is stabilizálódott. De előbb a történetről… nem tartottam vontatottnak, szeretem az olyan animéket, filmeket, amik egy elzárt szigeten játszódnak. A négy, magát istennek képzelő antihős legyőzése megfelelő feladat volt a csapat számára. És annak külön örültem, hogy Sesshoumaru is feltűnt a semmiből, és Kikyou is képviseltette magát, bár túl sok szerepe itt sem volt egyiküknek sem :( Sesshoumaru karakterében az tetszik, hogy elsőként, szinte mint főgonosz lép színre, aztán folyamatosan ismerjük meg egy másik oldalát is. Pontosan olyan karakter, akik a kedvenceimmé szoktak válni. Inuyasha néha túlzásba viszi a tsuderét, és indokolatlanul bunkó másokkal, így jogos a „fekszik” :) Nekem a bátyust előbb sikerült megkedvelnem, mint őt. Sango és Shoppou azonnal kedvenc lett, a kicsit perverz Miroku kicsit később. Kagoméről még nem tudtam eldönteni, hogy erős, határozott női karakter-e, vagy elcsúszik Usagi irányába. Pánikhelyzetekben azért normálisabban reagál, mint Inuyasha, aki amolyan „fejjel a falnak” típus, és sokszor miatta történnek a katasztrófák, mert nem képes túllépni makacsságán. Ezt a filmekben indolokatlan időhúzásnak is éreztem.
Amúgy a grafika szép, a zenét egyszerűen imádom, nagyon hangulatos. És mivel ebben az esetben lusta voltam olvasni, szinkronosan néztem. Persze eredeti nyelven is pótolom. Azt kell mondjam, jó munkát végeztek a szinkronszínészek, közel sem volt olyan idegesítő, mint a Sailor Moon, még a neveket is eltalálták :) Az eredeti nyomába sem érhet, de azért passzolt mindenkihez szerintem a választott magyar hang. Kár, hogy csak ennyi film készült, no de nem nyafogok, hiszen előttem van még az egész sorozat :)

Ez a rész meg a harmadik már eléggé tetszett. Jó volt más félszellemekkel is találkozni (kíváncsi lennék rá a jövőben milyen erősek lesznek).
Talán hülyeségnek látszik, de nekem pont a magyar szinkron vett el valamennyit a filmek élvezhetőségéből (pedig jó volt), mert az egész sorozatot felirattal néztem. Inuyasha magyar szikronja nem kiabált úgy mint a japán (vártam a kaze no kizu kialtást), Kagome meg a szokásosabbnál is hisztisebbnek tűnt a magyar hanggal. Másrészt nosztagikussá tette a filmeket, mert azok a szinkronhangok szerepeltek benne mint az összes mesében gyerekkoromban. :)
A grafika sokkal szebb mint az első filmben, az sokáig kísérteni fog (azt mondjuk nem értem hogy amikor Kagome kilövi a nyilait, azt a fényt miért kellett kékre változtatni).
A zene a végén viszont betalált, nekem nagyon bejön. :)

Olyan furcsa, hogy pont az utolsó részre nem vállalta el Damu Roland Sesshi szinkronizálását. Nem mintha Varga Gáborral bajom lenne, szeretem az ő hangját is és illik is a karaterhez. Csak furcsa.
Nem rossz rész ez sem, de a 4 közül ez a leggyengébb.

Tetszik, hogy még a vége is egy külön történet. ^^