Indie Game: The Movie (Indie Game 1.) (2012) 80% 4★

Elfogult értékelés lesz, ebben a témában nem tudok nem az lenni.

Az indie játékok úgy viszonyulnak a AAA játékokhoz, mint a független filmek a nagy költségvetésűekhez. Ezért azoknak is tudom ajánlani ezt a dokufilmet, akiket nem érdekel az indie játékok (vagy általában a játékok) világa, de egy független film készítésének folyamatába, az alkotók fejébe szívesen belenézne.
Sőt tovább is megyek, mindenkinek tudom ajánlani, akit érdekel a kreatív munkát végző emberek motivációja, története, mentális állapota, amikor valami olyasmin dolgoznak, ami nem megrendelésre készül, nem mások várható pozitív értékeléseit akarják kiszolgálni, nem a meggazdagodás a legfontosabb. Hanem, hogy olyat hozzanak létre, amivel ők is szívesen játszanak (vagy játszottak volna 8 évesen), amibe olyan mélyen és őszintén beleteszik a személyiségük nagy részét, hogy akár pszichológiai profilt is felállíthatnánk róluk.
A film nagyon jól bemutatja ennek a bizonyos szabadságnak mindkét oldalát. Kívülről talán azt látjuk: könnyű neki, nem kell eljárnia otthonról dolgozni, nincs főnöke, maga osztja be az idejét, az alkotás minden lépésében szabad keze van, minden adott az önmegvalósításhoz. Ám a másik oldalt kívülről nem látjuk, ez a film viszont sokat időz ott, az alkotókban lezajló érzések bemutatásánál. Meglátjuk milyen az, amikor már szinte saját gyerekükként tekintenek a játékra, úgy izgulnak érte, milyen lesz a fogadtatása. És a játék megjelentetésével persze magukat is megmutatják a nyilvánosságnak, nem kevés támadási felületet adva ezzel. Az évek óta a belőlük táplálkozó, fantáziáikban lévő világot végre sikerült egy kézzelfogható formába önteni és azt nyilvánosan elérhetővé tenni nem kevés stresszel jár. Miközben a legtöbb esetben nincs más anyagi bevételük, ezért a határidő őket is szorongatja, meg a család, akik szintén kételkednek…
Összességében, szerintem nagyon jól be lett mutatva az a mentális hullámvasút, amit egy ilyen munka során az ember érez. Az egyik percben még „Nekem van a legkirályabb életem, amíg ezt csinálom nem is kell dolgoznom” a következőben „Ennyi, feladom, ennél még nyilvános wc-t takarítani is jobb”.
Ó és ha legközelebb megint azzal nyaggat egy rokonom, hogy „De mikor lesz már kész a játék? Annyi időt beletettél már, remélem megtérül!” akkor már tudom mit nézessek meg vele. :)