Hajlakk (1988) 77% 23★

A felújított változat jobban tetszett. Kedvesebb, szórakoztatóbb és dallamosabb. Ez nekem túl in medias res volt, nem túl jó színészi játékkal és semmilyen hangulattal. Nézette magát, de nem volt nagy élmény sem a dalok, sem a táncok, sem pedig a történet szempontjából. Az üzenete egyébként oké, de valahogy nem jött át.

Én ezt még anno moziban először…. Írtó jó muzsikák vannak benne, és hát anno rajtam is végigsöpört a rock 'n' roll korszak, úgyhogy már a moziban dúdoltam és nyilván odáig voltam a filmért…
Ez egy laza, kissé bohém romantikus vígjáték, ám de nagy kérdésekhez nyúl hozzá. A főhősnőnk proli, duci és faji kérdésekkel foglalkozik, miközben rázza a fenekét és szerelmes, ahogy az egy gimishez illik.
Waters a különc dolgairól híres, és hát mint több filmjében, ebben is, gyerekkori barátja, Divine kapta az egyik főszerepet, aki egy férfi és egy női szerepet is eljátszott benne… de vannak itt még popsztárok bőven… és ezek az apró dolgok mind-mind hozzájárulnak a film sikeréhez…
Az az igazság, hogy én a 2007-es remake-jét is szeretem. Két külön dolog… ez filmtörténelmet írt úgy ahogy van minden különcségével (melyek ma már talán nem is azok), az pedig egy sokkal populárisabb, fogyasztóbarátabb darab, amely a nagy tömegeket szólította meg, sikerrel. Mindkettő jó a maga nemében, csak másként.

A Footloose mellett a másik film aminek a remakejét jobban szeretem.

Odáig vagyok az ’50-es, ’60-as évekről készített zenés-táncos filmeket, de ez valahogy nem. Megnézem pár évente, de mindig rájövök hogy nem szeretem. Igazából meg se tudom mondani hogy miért csak valahogy nem lopta be magát a szívembe, mert például ott a Grease 2 ami tudom hogy rossz, de mégis szeretem.

„Az én Tracykém haja nem csótányos.”
Hát röviden ez maradt meg bennem, meg a sok zene, de jó kis laza, kikapcsolódós film volt.

Szeretem a zenés-táncos filmeket, szerintem ez is a jobbak közül való. Filmnézés közben többször is kedvem támadt táncra perdülni, persze nem tettem, mert kétballábas vagyok.
Ám nem elég a zene, tánc, vidámság, főszereplőnk közben még faji kérdésekkel is foglalkozik, de szerencsére nem megyünk át drámázásba.
Kellemes film.

A rendező filmjei általában különösek, ezért nem is meglepő ez a film. A Kuki és a Cry-Baby után azonban szolidnak mondanám. Az tetszett, hogy nem csak egy sima táncos film, hanem belekeverték a faji megkülönböztetés kérdéseit is. A legjobb az Edna Turnblad karaktere, akin lehetett nevetni. Egyébként nem érzek indíttatást arra, hogy ezek után megnézzem a 2007-es feldolgozást.

Hát nekem a feldolgozás sokkal jobban tetszett. Azért az üzenete jó, még ha gyagyás is a film.