A történet középpontjában egy Gin nevű akita kutya áll, aki csatlakozik egy kutyafalkához, akik Japán-szerte élő kutyákat toboroznak, hogy legyőzzék, az álmatlan, emberevő medvét, Akakabuto-t.
Ginga Nagareboshi Gin ~ Kizuna-Hen ~ (Ginga Nagareboshi Gin 1.) (2019) 2★
126' · japán · akció, kaland, dráma, fantasy, musical, színházi felvétel
Képek 12
Szereposztás
Sana Hiroki | Gin |
---|---|
Goumoto Naoya | Ben |
Asato Yuuya | John |
Shiota Kouhei | Smith |
Ozeki Riku | Hyena |
Akazawa Ryotaro | Akatora |
Iwaki Naoya | Chutora |
Matsui Haruki | Kurotora |
Chiyoda Shinichi | Moss |
Kitadai Takashi | Kurojyaki |
Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
Először látok olyan színdarabot, ahol állatokat személyesítettek meg a színészek, de szerintem a lehetőségeikhez képest jól alakítottak, és a történet is szinte teljesen hű maradt. Az elejét hagyták le, a Daisuke-s részeket, illetve a nagyapós részekből is csak a nagyon lényeg került bele, amit egyébként nem bánok. Jó volt ez így. A nagyapó amúgy jelen volt többször is, ő vezette fel a következő eseményt. Pl, hogy Ginék folytatták útjukat, hogy találkozzanak Mossal, de ekkor még nem gondolták, hogy áruló van a csapatban.
Ami kevésbé tetszett, hogy szereplőket hagytak ki, ezáltal Ben csapata eléggé megcsappant. Mivel nem volt Cross, az ő jelenetét a tigristesókkal Smith vette át, illetve Sniper sem volt, így Mossnál, amikor ő és Hyena megtámadják Jaguart és társait, itt csak Hyena támadta meg, és társai sem voltak, ráadásul csak Gin ment Hyena után, s egyedül talált rá. Nem mondom, hogy nem tetszett így, de azért hiányzott Sniper, Cross, sőt Akakabuto is, akit itt még nem személyesítettek meg, csak egy nagy díszlettel, ami meg azért nem tetszett, mert bár jó nagy mancsok és karmok voltak, olyan volt, mint egy csontváz. Jó lett volna, ha legalább bunda lett volna azon a vázon. Volt néhány kínos pillanata is a darabnak, amiről inkább nem beszélnék, de azt elmondom, hogy a tigristesóknál és Mossnál volt ilyen. A tigristesók jelmeze egyébként lehetett volna kicsit jellegzetesebb is, mert egyrészt olyan kis semmilyenek voltak, ha nem tudom, hogy ők azok, akkor simán statisztának nézem őket, ráadásul olyan egyformák voltak színben is, hogy megkülönböztetni sem nagyon lehetett őket. A paróka és/vagy a ruha színe lehetett volna a nevük színe. Más jelmezével nem volt bajom, azok jellegzetesek voltak, egyből fel lehetett ismerni, hogy melyik kutyát játsza a színész. Akame ruhája külön tetszett, szerintem az volt a legjobb. A színész meg olyan ismerős volt, aztán mikor közelebbről mutatták leesett, hogy Araki Hirofumi az. ^^" Gin is ismerős volt, de őt utólag néztem meg, hogy Sana Hiroki, őt meg most láttam Abura-sumashi szerepében. Mondom nem csoda, hogy jól énekelt. :D Mondjuk szerencsére mindenki, így nem volt okom csalódni a musicalben. Tetszettek a dalok, és külön öröm volt, hogy hallhattam az anime openingjét a színészek előadásában. Persze nem ugyanúgy énekelték, nem olyan pörgősen, de a feeling megvolt, és ez a verzió is nagyon tetszett. Annyira, hogy együtt énekeltem a színészekkel. ^^" A színészi játékra visszatérve, ahogy írtam, kihoztak mindent, amit lehetett, viszont pár karakter személyiségét kicsit átírták, és ez nem feltétlen volt jó. Az egyik Giné volt, nekem itt sokkal érzékenyebbnek és gyengébbnek tűnt. A másik pedig Moss, aki kicsit önmaga paródiája lett, ami miatt nem is tetszett annyira. Összességében viszont szerintem egy nagyon jó előadás volt, és alig várom, hogy a második felét is lássam a műnek, mivel ez csak addig mesélte el, amíg lezárult az Iga-Koga kutyák közti harc és Ginék eljutottak a tengerig, szóval tényleg kb. az anime feléig.
Nos, én ezt a musicalt kegyetlenül élveztem! Mire az anime openingjének előadásához értünk, én már szívem szerint a színészekkel tomboltam volna a színpadon. Egyébként minden elismerésem a szereplőgárdáé, mert a tánc és az ének mellett ennyit ugrálni, hemperegni, csúszni és mászni én még színészeket nem láttam.
Voltak dolgok, amik nagyon tetszettek. Egyrészt a dalok többsége nagyon dallamos, fülbemászó és szerethető volt, egyedül a Tigris tesók rap előadása bántotta a fülem. Másrészt a jelmezek többsége ötletes és korrekt volt; simán felismerhetőek voltak a kutyák. Mondjuk itt is megemlíteném a tesókat; ők kicsit jellegtelenre sikerültek. Harmadrészt Daisuke teljes egészében kimaradt a buliból, de nem is volt szükség a jelenlétére. Aztán megemlíteném Akamét, aki jelmezestől, mindenestől iszonyatosan epic volt, abszolút szerelem, ahogy megoldották őt. Nagyon tetszett továbbá, ahogy a medve jelenlétét megoldották; szerintem jól érzékeltették a méretkülönbséget a kutyák és közte. Illetve az egyik kedvencem; Smith. Imádtam.
És akkor pár dolog, amire húztam a szám, a teljesség igénye nélkül. Riki. Riki számomra egy olyan tekintélyes vezér, mint amilyen Akame, de amíg utóbbinál összejött a dolog, nekem Riki inkább olyan volt, mint egy motorosbanda vezére. Cross teljes egészében kimaradt a történetből, a helyét a cselekményben Smith vette át. Hiányzott még Sniper is; Hyena egyedül tevékenykedett, viszont ő nem olyan karizmatikus karakter, hogy egyedül elvigye a balhét. Moss túl cringe lett, nagyon idegesített. És ami a legjobban fájt; Gin. Iszonyat nyápic kiskölyök benyomását keltette, ráadásul elég gyenge volt a színpadi jelenléte is, gyakorlatilag mindenkire sokkal jobban figyeltem, mint rá.
Mindezek ellenére ez egy nagyon korrekt, érdekes és szórakoztató musical, szívesen megnézném a folytatást is.
Nem tudom, hogy van-e ennek bármi értelme. Személy szerint totál feleslegesnek tartom. Azonban, ha hozzájárul az eredeti sorozat megismertetéséhez, akkor rendben van. Félve, de adok majd neki egy esélyt.
Folytatása
Összehasonlítás |