Ginga Nagareboshi Gin ～ Gajo Kessen-hen ～ (Ginga Nagareboshi Gin 2.) (2020) 90% 1★

Fogalmam sincs, hogy hol is kezdjem az értékelésem, mert még mindig a hatása alatt állok, és szerintem még fogok is egy darabig, de igyekszem összeszedni a gondolataim, hogy egy értelmes értékelést írjak. x3
A darab ott folytatódik, ahol az előzőnek vége lett, Ginék Shikokuba mennek, hogy még több szövetségest toborozzanak. Egy kis visszatekintés is volt, mi is történt eddig, de nem húzták el, tényleg csak pár mondatban lett elmondva.
Ez a darab sokkal jobban tetszett, mint az előző, a látvány is jobb lett. A mancsok vázán kívül volt még kivetítő is, amin megjelentek a medvék, meg a látványosabb technikák. Azt az egy csillagot is csak Moss miatt vontam le, mert még mindig komolytalan volt, mintha ő lenne a darab humorforrása, ami egyáltalán nem állt jól neki. Mosst nem úgy ismerjük meg az animéből (és szerintem a mangából sem), mint amilyen személyiséget itt kapott. Emellett a másik ok -szintén még mindig – a tigristesók jellemtelen ruházata. Sajnos annyira semmilyen, hogy ha nem tudnám, hogy ők azok, nem tűnnének ki a statiszták közül…
Voltak új szereplők is, meg olyanok is, akik ebben a darabban nem szerepeltek. Utóbbi ilyen Smith és John, akikről mondanám, hogy hiányoltam őket, de igazából nem. Nem azért, mert nem voltak jók az előző darabban, vagy mert nem kedvelem a karaktereket, egyszerűen fel sem tűnt a hiányuk, csak így utólag. Akit hiányoltam az a skót juhász kutya, akinek most nem jut eszembe a neve, de ő kísérte Ginéket Shikokuba. De igazából az ő hiánya sem okozott akkora hiányérzetet vagy csalódást, hogy rontson az élményen.
Az új szereplők, Kisaragi (meg a másik három, akiknek szintén nem ugrik be a neve, de ők amúgy is inkább csak statisztaként voltak jelen), Terry, Musashi, Benizakura, Bill, Cross és Akakabuto. Mindegyik színész nagyon odatette magát, imádtam őket.
Furcsa volt, hogy Cross csak ebben a darabban kapott szerepet, még furcsább, hogy férfi játszotta, és bár elhangzott többször is, hogy Cross egy nőstény, még így is kissé furán jött ki az ő és Ben kapcsolata, de igazából ez sem érdekelt. Egyrészt túl sok szerepe nem volt (amit egyébként sajnálok, mert Teruma), másrészt, mert amikor képernyőn volt, akkor odatette magát. Eddig nem láttam Terumától olyan szerepet, amibe nem adott volna bele 100%ot vagy még többet, legyen az megtört szamuráj, idegbeteg nyomozó vagy jelen esetben, nőstény kutya – hogy csak pár szerepét említsem. Emellett gyönyörű hangja van. Az ő szólója volt az egyik, ami a legjobban tetszett.
A másik, akit igazán kiemelnék az Akakabuto. Emlékeztem rá, hogy Spi játssza – meg, meg is néztem, mielőtt elkezdtem nézni, hogy jól emlékszem-e xD – és mivel eddig nem sok szerepben láttam őt (KnB ami nem volt valami emlékezetes, meg a TR musicalben, ahol viszont az volt), illetve mostanában van szerencsém minden héten látni őt egy kis úti beszámoló keretein belül a Sabiiro no Armor végén, szóval kíváncsi voltam rá, hogy itt mit alkot, és meg kell mondanom, ahhoz képest, hogy alig volt színpadon – a darab elején egyszer, aztán meg ugye a darab végi nagy csatában és előtte, ahogy a segítőit bemutatják –, nagyon odatette magát ő is, nagyon ütős volt a jelenléte, nagyon jó választás volt Akakabuto szerepére. Az első színpadra lépése után alig vártam, hogy ismét feltűnjön, majdnem jobban, mint Ginéket. Szóval nagyon jól alakított, emlékezetes marad számomra ez a szerepe, az biztos.
A többi új és régi színész szereplése is nagyon jó volt (leszámítva Mosst…), és a dalok is nagyon jók voltak. A kedvencem, amikor az anime openingjét énekelték, illetve az ending is felcsendült, amit szintén a színészek énekeltek. De nagyon tetszett Musashi és Bill szólója, Musashi és Gin, Sniper és Gin duettje is.
Az érzelmeket is szépen vissza tudták adni. Több szereplő is meghal ugye a történet szerint, akik halálán ugyanúgy elsírtam magam, mint amikor az animét néztem. Konkrétan spoiler halála után alig száradtak fel a könnyeim, olyan gyorsan jött az utolsó csata, aminek csak az elején nem pityeregtem, de még utána, a stáblista alatt is folytak a könnyeim…
Szóval összességében, a változtatások ellenére is egy remek színpadi adaptáció, mellesleg jár neki a plusz pont, mert sikerült felidéznie bennem a gyerekkorom, amikor a szomszéd gyerekekkel, miután megnéztük az animét (persze a vágott változatot), mi is azt játszottuk, hogy Ginék falkájának tagjai vagyunk… x)