Genesis: A siker útján (2014) 77% 3★

Még jó régen dolgozott bennem egy olyan rosszindulatú sztereotípia, miszerint a Genesis azoknak az apukáknak a zenéje, akik évente egyszer, egy önkényesen kinevezett faternapon bontanak egy drága whiskyt és rágyújtanak egy szivarra, majd mindkettőt félbehagyják és másnap reggel vezeklésül dupla kört kocognak a parkban. Ma már azért hangosan kikérem magamnak az efféle spekulációkat, de a kíváncsiság nagyon dolgozik bennem: szerintem sosem találkoztam még veretes Genesis-rajongóval.

Pedig hálás dolognak tűnik Genesis-fannak lenni. Benyomásom szerint ez a banda egy hatalmas családi csomagot kínál a hallgatóknak: Phil Collins és Peter Gabriel szólóéletműve önálló lábakon áll, de én a felszínről figyelve mindig is szoros kapcsolódást éreztem köztük és az anyazenekar zenéje között – az ő rajongóikat talán sosem érték olyan tortúrák, mint amikor a Beatles közönségének Harrison indiai, meg Lennon avantgárd kísérleteit kellett hallgatnia. Ilyen szempontból egy picit talán irigylem is a Genesis kedvelőit (csak képes lennék elviselni Collins és Gabriel énekhangját három percnél hosszabb távon!).
A doku egyébként teljesen rendben van. Mármint nagyjából ilyen lehet és ilyennek is kell lennie egy tiszteletteljes, objektivitása mellett a bandához tökéletesen lojális filmes produkciónak. Furcsa mód az élmény nem sokkoló, nem éreztem azt a nézése közben, hogy belsős információk birtokába jutnék, az egésznek volt egy kis „Wikipédia felolvasás” érzete, érdekes módon még akkor is, amikor maguk a tagok beszéltek a zenekarról. Mégsem bántott ez a sterilitás, külső szemlélőként nagyon korrektnek éreztem ezt a másfél órát.

Rajongóknak és laikusoknak is jól eshet. Nincs benne semmi világmegváltó vagy izgalmas, valaki talán újdonságot sem talál majd benne, de egy kis popkulturális ismeretterjesztésnek kiváló választás.