Két fiatalember, az egyik fényképész, a másik retusőr, vándorfotósként a vidéket járja. Céljuk, hogy mesterségüket őszinte hivatásnak tekintve, a felismerhetetlenségig agyonretusált képek helyett az ember igazi arcát, beszédes mozdulatait, árulkodó tekintetét örökítsék meg, tehát szembesítsenek… [tovább]
Kedvencelte 12
Várólistára tette 30
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Igazán megragadó erejű film a hetvenes évek elejéről, mely mintha két nagyon érdekes szféra, a dráma és a dokumentarista szociográfia határmezsgyéjén táncolna. A két műfaj jól megfér egymás mellett, de itt nagyon különösen mosódnak egymásba, zavarba ejtően vegyítve a játék- és művész-, illetve dokumentumfilmes elemeket. Nem is tűnik véletlennek, hogy a filmet illető élesebb, bíráló felütésű kritikák éppen ezen motívumok kibékíthetetlen szembenállására utalnak elsősorban.
Maga a mozi egyébként forgatókönyv nélkül, rögtönzésekre kihegyezve készült, három nagyszerű színésszel és egy igen laza alapkoncepcióval. A dolognak ez a része filmművészeti szempontból néha nagyon szép, főleg mikor Sebő Ferenc járja a vidéket egy szál gitárral, és változatos, de szép beállásokból filmezi őt a kamera. A kontaktus a vidék népével megdöbbentően organikus, a néző nem igazán tudja, mit lát ekkor, hol kezdődik és végződik a határ a valóság és a játék között – érdekes élmény, főleg úgy, hogy a filmben megszólaló, talán nem mindig kameraképes, de őszinteségükben és természetességükben mégis ismerős és legfőképpen egyszerűen csak igaz emberek súlyt adnak a látottaknak. Szerencsére ez a magyar vidék most sem a kortárs filmesek által gyakran igen mostohának látott és láttatott rögvalóság színtere, hanem egy érdekes, történetekkel, adott esetben drámákkal, de egyúttal lüktető élettel teli világ.
Egyébként éppen a dokumentarista jelleg miatt a filmnek igazán jól áll a fekete-fehér képi világ, ha lehet, a monokróm lepel még jobban összemossa a valóság, a fikció, a spontaneitás és az előre beállítottság hangulatait.
Mindez azonban szívmelengető és egyenességében is érzelemgazdag sugallatai ellenére sem teszi okvetlen könnyen nézhetővé a Fotográfiát: aki alapesetben nem nézne végig egy másfél órás szociót a hetvenes évek vidéki Magyarországáról, az vélhetően itt is nehezebben fog fogást találni, bár a játékfilmes körítés segítségére lehet. Aki nem nézné meg három korabeli fiatal filmes-zenés-fotografikus kísérletezésének végeredményét, az ugyancsak kapaszkodó nélkül maradhat. Szerintem azonban megfelelő nyitottság birtokában igenis kihagyhatatlan ajánlat lehet ez a film, sőt, megkockáztatom, hogy jókor és jó időben akár szíven is találhatja a nézőjét.
Tetszett, minden létező aspektusában találtam valami szeretetreméltót!
