Lírai hangú búcsúzás a lótól, az ember régi segítőtársától, cirkuszok, versenyek egykori, ma már elfeledett sztárjától.
Kedvencelte 3
Várólistára tette 26
Kiemelt értékelések
krlany 
3 hozzászólás
Elégia (1965) 77%
Brutális egy alkotás… Van benne minden: vadromantika, líra és horror. Rónaságtól a cirkuszokon át a vitrinig vezet az út. A lovat pedig felváltja a lóerő… és így leszünk mi kevesebbek…
Nem egy szép búcsúzás, amolyan kőkeményen az arcodba kapod feeling, amelyet a szürreális és kubista drámai elemekkel tűzdelt képi világ csak még fokoz. A filmzene pedig háton futkosós, bármelyik horrorfilm megirigyelhetné, de tényleg. Egy békés, mondhatni idilli képet, nagyon brutálisan tud ellenpontozni és másfajta mondanivalóval felruházni. Egy-egy képkockája pedig beég a retinádba.
vargarockzsolt
Elégia (1965) 77%
A világ, ahogy a Nyihahák látják. BBS film, kísérleti (experimentális), akkoriban még műalkotásnak gondolták a filmet, nem árucikknek. Gyönyörű képek vannak benne, a filmzenéhez komponálva, aztán eldurvul, hiteles látlelet lesz belőle, a régi kultúra pusztulásáról.
Az asszociációk néha túl földszintesek, de van benne néhány olyan szuggesztív képsor, ami tényleg megmarad: lovak és emberek hasonló arcai, lovak szemében a kétségbeesés és borzalom.
El tudnám képzelni, hogy a lovak értelmesek, gondolkodó lények, csak nem tudnak megszólalni, nem tudják kifejezni magukat, mert a testükbe vannak zárva. Itt élnek mellettünk, és néznek bennünket.
