El Alamein (Deserto di gloria) (1957) 60% 1★

Hagyományosan az olaszokat nem éppen a háborús helytállásukról ismeri a történelem iránt érdeklődő közönség, bár a rájuk vonatkozó rengeteg hamis mítoszt kezdi szép lassan feldolgozni a tudomány, illetve eleve nyitottnak tartom azt az erkölcsi kérdést, mennyire felróható a sorozott katonának egy látványosan értelem és igazolás nélküli, idegen földön vívott megszálló háborúban való motiválatlanság.

Ennek ellenére az olaszoknak is megvannak a maguk hősei, esetünkben például az El Alameinnél harcoló Folgore hadosztály néhány egysége, ami a megállíthatatlan brit tankok elleni harcban az utolsó emberig kitartott. Róluk több film is készült az idők során – nem ezt tartják a legjobbnak, de háborús vonalon indulva meglepően nem félresikerült munka lett a Deserto de gloria.
A kora természetesen meglátszik rajta, de az is, hogy az olaszok a háború után nem sok „emléket” hagytak maguknak meg a harcokból. A díszlet és a jelmezek szedett-vetettsége nagyon szemet szúr, még tisztességesen felfegyverezni sem sikerült a színészeket, de ez valójában részletkérdés. Ugyancsak látványos azonban, hogy sok, vélhetően más forrásból származó részlet is bekerült a moziba, legalábbis a képminőség változatossága alapján ezt feltételezném – akad egyébként valódi archív felvétel is a bevágások között. A technikai kivitelezésre nagy panaszom nincs, a harckocsik ellen vívott harc a mozi korához képest erőteljesre, félelmetesre és sokkolóra sikerült, ráadásul itt tényleg fel tudtak használni néhány igazi Sherman tankot, igaz, nem a britek által ott bevetett verziót.
A történet biztonsági játékot mutat be, békeidőben indulunk, szerelmi szállal, ráadásul olasz-angol vegyes párral az előtérben, majd kevéske kiképzéses-„úgysem lesz háború!” típusú közhelyes időhúzás után kezdődik a valódi háborús epizód. A hangulat jó, a színészi játék megfelelő, semmi minőségileg kiugró – cserébe vastagon nem nézhetetlen vagy értelmetlen a film, és bár a zenei vonalon Nino Rota is ott van az alkotók sorában, a muzikális háttér nem is rossz, nem is olyan nagyon jó, el lehet vele lenni.

Nem rossz film az El Alamein (Deserto di gloria), de van tőle bőven jobb alternatíva is háborús porondon, ellenben olasz szemszögből bemutatott, ráadásul nem az említett negatív sztereotípiák mentén gondolkodó alkotásokkal nincs éppen tele a padlás. A műfaj kedvelőinek érdekes lehet!