A XIX. század vége óta egy ország, konkrétan ez itt, a miénk, időnként levedli magáról állampolgárai egy részét. Ha nem kapnak észbe, és nem menekülnek el idejében, akkor hazájuk akár meg is öli őket. 1941-ben is éppen ez történt. Népirtás. Négy-öt hét alatt több, mint húszezer zsidót hajszoltak… [tovább]
A XIX. század vége óta egy ország, konkrétan ez itt, a miénk, időnként levedli magáról állampolgárai egy részét. Ha nem kapnak észbe, és nem menekülnek el idejében, akkor hazájuk akár meg is öli őket. 1941-ben is éppen ez történt. Népirtás. Négy-öt hét alatt több, mint húszezer zsidót hajszoltak a halálba. Magyarok. Nem németek, magyarok. Nem ők: mi. Olyan emberek, mint te meg én. Mint te, aki ezt olvasod, vagy mint én, aki ezt írom. Mint mi, aki megcsináltuk ezt az előadást, meg ti, akik nézitek. Azért csináltuk ezt az előadást, hogy emlékezzünk erre a huszonvalahányezerre, és velük együtt kicsit a többire is. Mert ha nem emlékezünk rájuk, ha tagadjuk azt, hogy a bestia bennünk van, bennem, aki írom, benned, aki olvasod, bennünk, akik csináltuk és bennetek, akik nézitek, akkor nem fogjuk felismerni a fenevadat, amikor ébredezik, és akkor mindez bármikor újra megtörténhet. De ha elismerjük a létezését, akkor egyszer szembe is tudunk nézni vele. És talán le is tudjuk győzni. [bezár]
