Drew bácsi (2018) 60% 2★

Egynek jó sportfilm az unalomig ismert klisékkel.
Az Uncle Drew legnagyobb hibája, hogy azon kívül, hogy a tipikus „régi haverok összeállnak egy utolsó alkalommal” témát nyugdíjas korra öregítette, semmi újat nem hoz. Elméletben vígjáték lenne, de humort csak nyomokban tartalmaz.
A főszereplő (nem a címszereplő Uncle Drew, ő ugyanis csak másodlagos) egy dögunalmas lúzer karakter, aki igazából az egész film alatt nem jut el odáig, hogy kicsit is szorítsunk érte.
Az öregfiúk csapat legalább szórakoztató brigád, és az őket alakító (ex)sportolók is egész jó alakítást nyújtanak.
A film kosárlabda része amúgy egész jól össze lett rakva, de ez azért el is váható egy olyan filmtől, amiben 2 jelenlegi, valamint 4 korábbi NBA és 1 korábbi WNBA sztár látható főbb szerepekben. Ami itt zavaró, hogy a film még látványelemeiben sem próbál a realitás talaján maradni. Nyilván mind tudtuk, hogy az összeálló öregfiúk csapat végigver majd mindenkit, és a film egy epikus döntőben csúcsosodik majd ki, de valami látszatrealitás akkor se ártott volna. Egyszerűen röhej látni, mikor a nagyjából hetvenes korosztályt játszó Kyrie Irving és Nate Robinson zsákol a mérkőzéseken, miközben az ő magasságukkal már kifejezetten jó formában lévő negyvenes exjátékosoknak se szokott menni, ötven fölött meg senkinek. A film még annyit se tesz meg, hogy legalább kifejezetten edzett hetveneseknek mutassa a karaktereket. Az összekötő jelenetekben totál átlag idős emberként mozognak, a kosárlabdás részekben meg a tényleges koruknak megfelelően, és ez a kontraszt iszonyatosan zavaró. Hasonló témát feldolgozva az Űrcowboyok (amihez egyébként meglepően sok dologban hasonlít az Uncle Drew) sokkal jobban működött.
Mindent félretéve, egyszer meg lehetett nézni, de ennyi.