Várólistára tette 1
Kiemelt értékelések
Az egész film hangulata leginkább úgy jellemezhető, mint amikor látogatóba mész újdonsült ismerőseidhez és szép lassan rájössz, hogy senki sem komplett körülötted, csak hát ciki felállni és rájuk csapni az ajtót… így aztán maradsz és kényszeredetten végighallgatod őket, elborzadva nézed hogy viselkednek egymással és másfél óra után már nem is az ajtót nézed, hanem az ablakot. Azon keresztül gyorsabban menekülhetnél előlük.
Elég az utcára kimenni és rögtön jön velünk szembe egy olyan félkegyelmű, aki a mobilját szent Grálként simogatja. Na, a főszereplő csaj is ilyen volt, csak mobil helyett a kamerájával szaladgált föl alá. Ott volt a kezében, ha evett, ha fürdött, ha az anyjával vitatkozott, ha az apját piszkálta, ha a barátaival ivott, füvezett, kamatyolt, egyszóval mindig mindent dokumentált. És persze hol normál szemszögből ment a film (szemcsés képpel), hol a csaj kameráján keresztül, de úgy, hogy belemászott a másik képébe. De utálom az ilyet…
Nem mondom, hogy semmi értelme nem volt a filmnek, mert még mondanivalót is véltem felfedezni spoilerés ha azt vesszük rémesen depresszív volt az egész. Annyira próbáltam menekülni a szereplők elől, hogy örömtáncot jártam volna, ha legalább egyikük meghal a végén (ez most azért nem spoiler, mert szó sem volt róla, hogy ilyen történni fog hiába mentek el ilyen irányba is).
