Delta (2022) 65% 2★

Egy olyan világba enged betekintést, ahová esetleg ritkábban láthatunk be: halászok, halőrök és orvvadászok világába.A Delta látványa volt az első ok, amiért ezt a filmet választottuk ki a testvéremmel, ugyanakkor jó volt hallani az ismerős román nyelvet is.
A történet nem volt rossz,de a színészek játékát kissé gyengének éreztem, néhol erőltetettnek. Ez levont az értékéből.

Mozogtam elég sokat egyszerű emberek között, időnként – többnyire, de nem mindig – megalapozatlan viszolygással léptem be fura lakokba, ezért kritkusan viszonyulok a szerény vagy kifejezetten nyomorú körülmények ábrázolása iránt. Ebben a filmben nem csak az tetszett, hogy nem találtam kivetnivalót a látványban, de azt a bizonyos nyomorpornót sem éreztem. A háttér, a környezet, az öltözet adott, és nem túlhangsúlyozott. Annak is örültem, hogy nem erőltetik a beszélgetéseket. Általában nem túl hiteles, ha bő lére eresztett monológok vagy cizellált viták jelennek meg egy ilyen környezetben. Osso figurája belefér ebbe. Minden közösségben van egy szervező, lelkesedő, intellektuálisan és verbálisan is kimagasló figura. Éppen ezért tudtam érteni a történet által megmutatott problematikát. A mindennapokért való küzdés, a helykeresés, az elfoglalt hely körömszakadtáig tartó védelme meg éppenséggel általános kategóriák.
Aztán bő egy óra után, amikor akár szép lassan elhalványulhatott volna a képernyő, valami új, intenzitásában váratlan kezdődött. Itt az Ossóban zajló erők tusakodása lehetett volna igazán érdekes, ha filmes eszközökkel rendesen megjelenítették volna. Azt gondolom, a rendező/operatőr nem vállalta be a fókuszváltásból következően szükséges technikai váltást, és ezért a fizikai és lelki küzdelem nem jött át már, a film pedig kettészakadt, és a második fele nagyon filmezettnek hatott. Azért ez egy nagyon érdekes történet összességében még így is.