Charlotte (Charlotte 1.) (2015–2015) 87% 36★

Ezt az animét meg sem akartam nézni, be sem volt tervezve, sőt a várólistámon sem szerepelt. Igazából úgy találtam rá, hogy kellett valami unaloműző. Nem is akartam komolyan venni, hagytam, hadd csorogjon a történet. Az el is indult slice of life-osan, némi természetfeletti beütéssel. Azt hittem, az egész a képességeket birtokló kamaszok felkutatásából fog állni. Ez sem lett volna ellenemre… de régen tévedtem ekkorát. És persze pozitív értelemben véve. Mert úgy a hatodik résztől kezdve minden megváltozott, kapott egy erős csavart a történet, amitől az érdeklődés is megnőtt iránta. A tizedik epizódnál már tudtam, hogy kedvenc lesz. Nehéz erről az animéről spoilermentesen írni. Akkor inkább a karaktereket veszem elő. Itt van Otosaka Yuu, aki ellenszenvesebb már nem is lehetne a nyitányban. Egy csaló, aki képességét felhasználva vált a legjobb „tanulóvá” – idézőjelesen, mert egy betűt sem tanult. No de az őszinteséghez hozzátartozik, ki ne használná ki a lehetőséget, ha az adott? Ki ne élne vele? Aki azt mondja, ő nem, az hazudik. De aztán a srác rövid pórázra kerül, aminek a végét Tomori Nao fogja. A tsundere-gyanús lány – nem mellesleg a diáktanács elnöke – érdekes egyéniség. A természetfelettivel szemben vasszigor jellemzi, ám hagyja magát szótlanul, mikor néhány osztálytársnője elveri az udvaron. Csak tudomásul veszi. spoiler Nao egy erős lány, nem engedi láttatni sebezhetőségét. Viszont ez a mindennel szembeni közöny csak álca. Kedvenc együttese, a ZHIEND koncertjén átváltozik egy rajongó kislánnyá. De nem ő az egyetlen furcsán rokonszenves egyén a történetben. Ott van például a naiv kis idol, Kurobane Yusa, aki a képességével sincs tisztában. Én alig vártam, hogy megjelenjen Misa. Szomorú történet az övéké. Egyik pillanatban még nevetünk a képsorokon, a másikban a könnyeinket törölgetjük. És sok az ilyen hirtelen váltás. A drámát nagyon szépen ábrázolják, és ezek a részek nem csapnak át bohóckodásba. Némi önirónia hangzik csak el Misa szájából. A keserű nevetés könnyekkel ér véget. És ennél a pontnál muszáj megemlítenem Uchida Maaya seiyuu hang-játékát, ugyanis az valami fantasztikus. spoiler És van még egy nagyon kis édes karakter, ez nem más, mint Otosaka Ayumi, Yuu kishúga. Olyan tüneményesen sikerült megalkotni, hogy ennyire élő gyerek-szereplőt még színész által eljátszva sem sokat láttam. Yuu jellemfejlődése szép ívet ír le, és a csalóból lassan hőssé válik. Ahogy húgával viselkedik, már ott érezni, nem egy rossz ember, csak gyorsan akart a csúcsra törni, és ezért fogott padlót. Jó lecke volt számára az a néhány tragédia, melyen át kellett mennie ahhoz, hogy felnyíljon a szeme. Akit még nagyon megkedveltem, az Sara Shane, bár nem főszereplő, mégis sokat ad a történethez, többek közt egy reménysugarat is, ami Tomori Nao bátyját illeti. És a valamit valamiért súlyát is jól érzékelteti. Nekem nagyon tetszett az opening és az endingek is, mind animáció, mind dalok tekintetében. Teljesen mást ad az anime, mint amit elvárnánk az első öt rész után. Mert lesz itt akció, „ezt hogy éljük túl” stratégiák, és néhány meglepetés-fordulat, amit tényleg nem sejthet senki előre. A végén icipici hiányérzetem volt, mert néhány dolog nem úgy került a helyére, ahogy szerettem volna. spoiler De ettől eltekintve korrekt lezárást kapott a történet, ami pedig megválaszolásra vár, azt úgy alakítjuk, ahogy szeretnénk – továbbgondolva a mesét. Az elején nagyon törtem a fejem, vajon miért is ez a cím, de a türelem valóban kifizetődött, és erre is megkaptam a választ. :)

Nagyon sok jót hallottam már erről a műről és úgy alakult, hogy most én is megnezhettem magamnak aminek nagyon örülök. Yuu az elején nem igazán volt szimpatikus, de szerintem ezzel sokan egyet értenek, de ahogy telt múlt az idő óriási karakter változáson ment át és ez nélkül a sztori nem lett volna ilyen jó ha ez nem történik meg. Tomori érdekes volt számomra nem derült ki minden róla és, hogy egyes dolgok miért történtek vele, de hátra van még egy ova szóval hátha sikerrel járok. A futobolond srác oké mellékszereplőnek élményt de épp annyira volt jelentéktelen, hogy a nevét se jegyezzem meg és őszintén nem is bánom. Aztán ott volt Ayumi aki szintén nem lett a kedvencem a sok visitasaval de azért egy egész aranyos batyo imádó hugot kaptunk. Aztán ott volt a Yisa Misa páros akiket kedveltem de Yisa néhol elég sok volt. A végét nagyon összecsapták ami miatt kissé csalódott vagyok mert 1 résznél jobban is le lehetett volna zárni, de hé legalább nem lett tulhuzva. Összegezve élveztem és lehet, hogy valamikor még újra fogom nézni és a néhány idegesítő szereplő mellett egy barátságos szerethető hangulata van az egésznek.

Újranézés, és két teljes csillaggal feljebb tornászta magát a ranglétrán, mint ahonnan indult. Amúgy irdatlan mértékben megváltozott a véleményem a sorozattal kapcsolatban, az előző nézésből származó értékeléseimmel sem értek egyet. A Charlotte egy sablonos, nagyon sokszor látott alapsémát úgy mesél el, hogy borzasztóan egyedivé teszi. Az alaptörténetet irdatlan sokszor láttuk, de ezt leszámítva egy klisével sem él.
Ezt kifejtem. Tehát az alapsztori milyen elemeket tartalmaz? Különleges képességgel rendelkező gyerekek, egy számukra fenntartott biztonságos gyűjtőhely, a főszereplő képessége a legerősebb, emellett tényleg egy hős, de van itt tsundere lány, meg bölcs igazgató, meg satöbbi. Ugyanezeket az elemeket tartalmazza a Percy Jackson, a Harry Potter, a Világ hét csodája, vagy – hogy ne csak könyveket mondjak – a RWBY, vagy a Hősakadémia is. Alapvetően ezt az alapsémát kimondottan szeretem, ha valóban csak ennyi lenne a sorozat, akkor sem panaszkodnék, de az tuti, hogy akkor nem tetszene ennyire.
Mert az alaptörténetre egy olyan sztorit építettek fel, amit még soha nem láttam. A főszereplő, Otosaka Yuu egy hős lesz a végére, de látjuk az útját, hogy hogy válik azzá. Hisz a sztori elején minden, csak nem hős. Egy önző, gyáva és borzasztóan nagyképű fiú volt, az a típus, aki lazán félrelöki azt, aki az útjában van, aki senkivel sem törődik, csak magával. Abban szerintem nincs semmi fura, hogy használja a képességét a saját céljaira – ki ne használná? – de amiket Yuu művel, az bőven túlmennek a határon.
És ebből az állapotból látjuk, ahogy lépésről lépésre válik egy hőssé, aki megment másokat, aki törődik másokkal, aki másokat helyez maga elé. A változása hiteles, megérthető és lenyűgöző. Többször is kerül a mélypontra, Yuu az a személy, aki hajlamos az őrületre, és ez többször is teret kap az animében.
Yuu egy irdatlan erős ember, a képessége nélkül is, de a képességével együtt tényleg veszélyes alak, akiért hálás lehet a többi karakter, hogy pozitív szereplő, mert ha a negatív oldalon lenne, akkor borzasztó nagy pusztítást végezne. Emellett az az ember, akivé vált, a borzasztóan nagy ereje mellett is nagyon erős jellem, és egy olyan karakter, aki megáll a lábain. Ettől függetlenül – ne áltassuk magunkat – magától kb sehova nem jutna el.
A másik főszereplő, Tomori Nao az, aki az anime folyamán többször is kirántja a mélypontról, ő az, aki a 13 rész alatt összesen háromszor változtatja meg Yuu-t. Ő az, aki az anime elején pár jól irányzott rúgással meg pofonnal – van egy olyan érzésem, hogy az már kijárt Yuu-nak – letéríti arról az önző és manipulatív útjáról, amin járt, és új útra tereli. spoiler
A jelleme nagyon szerethető, és a drámája megérthető és átérezhető. Lazán az egyik kedvenc női karakterem lett az animékből.
A többi karakter sem rossz… Ayu nagyon aranyos lett, de néha kicsit idegesítő… talán Shun az, akit még érdemes megemlíteni, aki a létesítménynek a feje, és Yuu bátyja, és neki röges ellentéte.
A többi karakter elmegy. Takajou, amennyit röhögtem rajta az első két részben, annyira irritáló volt az összes többiben. Yusa még nála is irritálóbb volt, a varázsigéi közben pedig már-már azt kívántam, hogy bárcsak kapna lángra a fülem, hogy ne halljam. Nos, ha úgy vesszük, attól a förtelemtől valamilyen szemszögből nézve lángra is kapott… :D
Elllenben Misát nagyon bírtam. Tipikusan az a lány, akit bírni szoktam az animékben.
A látvány oké, a zene vagy borzasztó, vagy elmegy, sehol sem emelkedik ki (bár az opening nagyszerű).
Muszáj megemlítenem, hogy az előbb azok a művek, amikhez hasonlítottam, a fiatalabb korosztálynak szólnak, de a Charlotte egy 13-14 éves korosztályt szólít meg, és affölöttiket. Egy szóval a Charlotte nem shounen, hanem seinen. spoiler
Ami óriási nagy pozitívuma a Charlotte-nak, azok a különleges képességek. Ilyen egyedi képességeket még nem láttam. Egyediek, általám még soha nem látottak, és az a jó bennük, hogy mindegyiknek megvan a maguk hátulütője. Nao láthatatlanná képes válni, de korlátozott azoknak a száma, akik nem látják őt. Shun időugrása vakságot okoz, Takajou teleportációja ön és közveszélyes, Yusa képességét pedig még csak nem is ő irányítja. A főszereplők közül egyedül Misának és Ayunak van sablonosabb képessége, de az övék is rendben van.
A központi szereplő Yuu-nak van a legdurvább képessége. Ezt mondjuk nem spoilerezem el, mert viszonylag későn derül ki.
A Charlotte Key-anime, ami azt jelenti, hogy a Key-cég felel a történetéért. A Key-ről sok dolgot én sem tudok, többnyire visual noveleket írnak, de a Charlotte speciel pont manga volt eredetileg…
Tehát most Key-maratonom kezdő lépéseként a Charlotte-ot néztem újra, és szeretném, ha a többi műben is szeretnék hasonlóképp pozitívan csalódni, mint ebben (két teljes csillaggal feljebb tornászta magát és bekerült a kedvenceim közé).
Mindegy, nem ezt akartam írni. Szóval a Key-művekre jellemző, hogy nagyon súlyos, drámai történetet mesél el, szokatlanul jó humorral társítva. A történeteik eléggé sablonosak, de a hozzávalóik miatt nagyon egyediek lesznek. És mindegyik művüknek van egy óriási hibája. Eddig hármat láttam tőlük (potnosabban négyet). Ez a Charlotte, az Angel Beats! és a Clannad (valamint ha külön vesszük, a Clannad: After Story). És mind a háromra (négyre) igaz az összes állítás, amit fent írtam.
És a Charlotte-ra is. Szerencsére, és sajnos. Szerencsére, mert minden benne van, amikért imádom a Key-műveket. És sajnos, mert van egy oltári nagy hibája, ami miatt nem tíz, hanem csak kilenc csillagot adtam rá. Ez pedig az, hogy – akárhogyan is nézem – ezt a történetet 13 rész alatt nem lehet elmesélni. Ez összességében annyira nem zavaró, mert az utolsó részig nem is kapkod. Szóval a tempójával sok gondom nincs (a végéig), de amivel van gondom, azok az elvarratlan szálak. spoiler Ezt még erősebben éreztem a befejezésnél, ahol viszont már kapkod. Azt a történetet, amit az utolsó részben mesélt el, kb három, de nagyon minimum kettő részben kellett volna elmesélnie. Kicsit összecsapott lett, kicsit kapkod spoiler
Ez nem 13, hanem legalább 17 részes anime kellett volna legyen. Ha kidolgozták volna ezeket, akkor szavam sem lenne.
Azt is tegyük hozzá, hogy pár logikai baki is becsúszott, amiket szintén ki lehetett volna küszöbölni ha több időt adnak neki.
Összességében a Charlotte egy elsőrangú anime. Irdatlan jól kidolgozott történet, baromi jól megírt karakterek, óriási fordulatok jellemzik. Egy nagyon sokszor látott alapsémára épül, de az egyik legegyedibb anime, amit valaha láttam.
Egy hibája van, de az óriási.
Ez az újranézés is kellett, mert teljesen másképp tudtam tekinteni így a sorozatra, mint előtte. Nem idegesített az elején Yuu, mert tudtam, hová fog fejlődni, spoiler, és a rengeteg előreutalást is fel tudtam fedezni.

Blogon
http://szyszyyy.blogspot.hu/2016/07/charlotte.html

Érdekes volt, bár tényleg jobb lett volna, ha nem 13 részben akarják mindezt megvalósítani, mert így sok helyen kusza volt.
Szereplők közül Yuut nagyon megkedveltem, hatalmas volt nála a karakterfejlődés, kedvencnek is fogom jelölni. :) Tomorival is sokáig úgy voltam, hogy kedvenc lesz, de valahogy az anime vége felé már szinte alig volt valami lényegesebb szerepe, amit nagyon sajnálok. Ugyanúgy, ahogy az eredeti, diáktanácsos csapat is el lett hanyagolva (jó, persze, érthető okokból, de nekem hiányoztak). A 9. rész környékén hatalmas volt a váltás, ott például szerintem jobb lett volna, ha még pár részben előkészítik, felvezetik ezt a történetszálat. Az utolsó részt viszont én egyáltalán nem éreztem úgy, hogy annak egy movie-nak kellett volna lennie, vagy több részt kellett volna rászánni. Nekem így is tetszett az a rész, egy movie-ban lehet, hogy túl lassúnak éreztem volna.
A zenék szépek voltak, de most inkább az ending fogott meg. :)

Azért kezdem el az animét, mert Ashley jót írt róla, én meg szoktam rá hallgatni. Hááát, hogy is mondjam… nem az én világom volt ez most.
Maga az alapsztori ezekkel a különleges képességekkel érdekes, de nem igazán fogott meg, totál megvoltam napokig anélkül, hogy akárcsak egyetlen részt megnéztem volna. Ha hosszabb lett volna, az is benne lehetett volna a pakliban, hogy kaszálom az egészet.
Olyan kiforratlan és káoszos az egész, hogy nem igazán tudok állást foglalni azt illetően, tetszett-e. Valószínűleg sajna inkább nem :/
Az utolsó 1-2 rész feltornázta a tetszési indexet, de láttam már ennél kilométerekkel jobb sorozatot is.

Az elején még eléggé átlagosnak tűnt ez az anime, de örülök, hogy végignéztem. :) Összességében a közepétől kezdve már nagyon tetszett, a vége pedig szépen le lett zárva. Bár szerintem a 13. rész helyett lehetett volna csinálni egy második évadot, amiben Yu bejárja a világot, de végül is így sem volt rossz.

Alapból is tetszett már az elején is, érdekes erőket hoztak fel sokszor, meg szerethető csapatot alakítottak ki nekünk.

Azonban a 6. részben nem várt fordulat következik!
És ha azt hiszed, hogy a 6. részben történik a nem várt fordulat akkor a 9. résznél eldobod az agyad :D
A kellemes szórakoztató kis anime a fele után rendesen átcsap egy izgalmas élet-halál játszmába!

A végével félig meddig vagyok megelégedve, mert spoiler
A főszereplő srác nekem egész szimpi volt, és rendesen megpróbáltatja az élet, úgyhogy személyiségváltozást is láthattunk.

Akinek pedig tetszett a ZHIEND, annak itt az 1 órás album :D https://www.youtube.com/watch…

A két csillag levonás azért van, mert a feléig semmi érdekes nem történik, de miután tényleg beindulnak az események imádtam!