Catwoman (2011) 66% 5★

A rövidsége ellenére érdekes módon ebben a filmben sikerült a Macskanő tulajdonságainak széles spektrumát bemutatni, – és ezen belül sem nem csak egy-egy önmagában megtévesztő, satnya képet mutató vonás került kiragadásra – méghozzá tökéletesen helyén értelmezve a karakter személyiségét, adagolva hozzá a kellő mennyiségű, trükkös megoldásokon alapuló akciójeleneteket és korrekt történetvezetést. Így ezek után végképp nem bírom megérteni, avagy még merészebben tovább görgetve ezt a gondolatmenetet; nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy az élőszereplős, filmes feltűnéseikor miért okoz akkora orbitális megerőltetést az illetékesek részéről ugyanennek a véghezvitele. Mikor Lauren Montgomery-éknek ment 15 perc alatt…

A Gotham (2014–2019) óta először láttam viszont ténylegesen azt a Selina Kyle-t / Macskanőt, akit a szereplőről szóló írásos feljegyzések fényében megkedveltem. Először fordult elő, hogy valóban élvezhettem a szereplését, nem pedig az afeletti szörnyülködéssel teltek el a perceim, hogy mennyire nem akar az alapvető jellembeli kereteinek megfelelően viselkedni a figura, mennyire ezektől a keretektől eltérő tetteket és gondolatokat akarnak ráerőszakolni. Nem lehetett rá egy rossz szavam se, mint ahogy a filmet nekem ajánló rajongó is mondta, remekül bemutatják Selina stílusát és viselkedését ebben az alkotásban; titokzatos, vagány, kemény, szexi, okos, rafinált, a férfiak ellen fordítja a saját gyengeségeiket, megszelídíthetetlen és az alapvető társadalmi szabályok, normák felett áll, mégse gonosztevő, hanem csak egyfajta maga útját járó kívülálló. A legizgalmasabb, legaddiktívebb, legdögösebb DC lány.

Tetszett, hogy az alapkonfliktus nem a szokásos ékszerrablásokra épült, hanem megmutatta a közvélekedésben elfeledett oldalát is a karakternek, hogy annak ellenére, hogy sok fejfájást okoz a törvény naposabb oldalán állónak, sokszor ő is összetűzésbe keveredik az alvilág tagjaival, sokszor felveszi az olyan ténykedéseik ellen a harcot, ami a meggyőződéseivel ellentétes, ami veszélyezteti azokat, akiket felkarolt. A sztori tele van tipikus Macskanős pillanatokkal, mint a kötelező jellegű motorlopás és az ostorral való himbálózás az épületek között, – bár időnként volt némi Attack on Titan: 3D manőverfelszerelés érzetem az ilyen momentumoknál – vagy az észjátékon alapuló összecsapások. Igazából azért is szeretem annyira ezt a karaktert, mert ő nem szuper-adottságait agyatlanul villogtatva kaszabol, hanem azért erős, mert kihozza a rendelkezésére álló eszközökből a maximumot. Ezt tette jelen esetben az autó eltérítésekor is.

Az animáció igényesre és stílusban tetszetősre sikeredett, miután végignéztem a YouTube-n egy videót a karakter animációs evolúciójáról, azt kell, hogy mondjam a sok furcsa rajzolás után, hogy mind maga a szereplő, mind a felszerelése az egyik legjobban eltalált ebben a filmben.