Budapest, végállomás (2004) 9

Adrienn, Balázs és Lacika dzsankik, azaz hajléktalan heroinosok. Életük egy amúgy is furcsa társadalom legalján zajlik. Ahogy Günter Wallraff írta: „Ganz unten”, vagyis Legalul.
Szociológusokat megszégyenítő pontossággal beszélnek az őket befogadó közegről, és ami még fontosabb:… [tovább]

Kedvencelte 3

Várólistára tette 19


Kiemelt értékelések

Negative_Singularity

Nem szeretem a drogos filmeket, de egy kihívás miatt most muszáj volt, hogy megnézzek egyet. Tősgyökeres pesti vagyok (ráadásul délpesti, ami nincs híján az efféle dzsankiknak), sajnos egészen kicsi korom óta találkozom a filmben szereplő hajléktalantípusokkal, akik nem erőszakosak, ha kéregetnek, ellenben a buszon, de főleg a villamoson lelkiismeret furdalás nélkül kizsebelnek.
Kövezzetek meg, de képtelen vagyok szánni őket, vagy részvétet érezni irántuk. Nem igaz, mikor azt mondják, hogy „de te is kerülhetsz ilyen helyzetbe”. Kerültem mély gödrökbe, lelki válságok, családi széthullás, és sajnos erőszak is, mégsem jutott eszembe soha, hogy akár egy füves cigit is elszívjak, vagy akár az, hogy bánatomban igyak. Soha. Soha-soha.
A drogosság mindig választás, gyenge emberi jellemvonás, akárcsak az öngyilkosságra való hajlam, de attól még választás.
Az meg külön hab a tortán, amikor valaki herkásan terhes lesz és függő csecsemőt hoz világra – na, kedves megmondóemberek: annak a gyermeknek hol volt a nagy választása erre az életre?!
Maga a film egyébként nagyon soft-ra sikeredett, aki valaha szerintem egy-két hetet is élt Budapesten, az ennél jóval cifrábbakat is láthatott már, feltéve persze, ha nem a Várnegyedben vagy a Rózsadombon élt, ahonnan a rendőrjárőr szedi össze a csöveseket, romákat, lomizókat, stb. marginális rétegeket.
Szóval a film sem egy nagy eresztés, az interjúalanyok meglepően normálisak ahhoz, hogy több éve rajta legyenek a szeren. Látszik rajtuk, hogy könnyű drogokkal kezdték, és most vannak masszív átállóban a herkára.
Mondjuk ez a fajta drogos még mindig nyugodtabb, mint a dizájnerdrogokon élő „enyém az éjszaka, de szép gádzsi vagy, adj már egy cigit, verem a pofádat a telefonért, kipattintom a kést a májadba” és a többi…

fayakezdet

Az ilyen témájú filmek, dokumentumfilmek valamiért mindig lekötnek. Ezt nagyjából hét éve láttam először és azóta minden évben megnéztem egyszer.. Szerintem mondhatom rá hogy kultfilm. Annyira nyers és őszinte. Középiskolában kötelezővé tenném a megnézését.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján