Apró hősök – Kalandos vizeken (2022) 69% 16★

Csillagozni még nem csillagozom, mert egyrészt a gonosz mozi a kiírt időpont előtt már elkezdte vetíteni – nem, nem a reklámblokkot –, én meg kényelmesen 5 perccel az ominózus hivatalos, kezdési időpont előtt érkeztem, de ekkor már eléggé ment a film, szóval a legelejét frankón nem láttam… :-/

A másik dolog pedig, amiért még nem nyúlok a csillagokhoz, az az, hogy nem sikerült eldöntenem, hogy pontosan hányadán állok vele… Bevallom, én magam jobbra számítottam, ugyanakkor rossz sem volt… Így mindenképpen meg kell majd néznem még egyszer, hogy eldöntsem. (Egy hetest amúgy mindenképpen megér már most is, azt hiszem.)

A történet nekem igazából 3+1 dolog miatt tetszett, amiből kettőre nem is számítottam, konkrétan a moziban ülve szembesültem velük… :-)

Nos, először is Görögország / görög istenek / mitológia… Ez így nekem már kisiskolás korom óta szívcsücsök, s bár nem tagadottan az évek során az ilyen jellegű kosztümös filmektől mondhatni sikeresen csömört kaptam, ám mivel ez most animációsra sikerült, így úgy voltam vele, illene adni neki egy esélyt. (Ha ciki, ha nem, eléggé bírom a Disney-féle Herkulest is, bár az Oroszlánkirályt még így sem tudja verni. :-))

A második – sőt, ha őszinte kívánok lenni, valójában első – érv: csz. Főszerep, bakker, hát duplán kötelező behúzni. Ez van, elköteleződtem. Konkrétan hiányérzet / nekem fáj, ha lemaradok bármiről is, amit elkövetett, így hát ez feltétlenül orvosolandó igényként merült fel a részemről. Egyébként (nem) mellékesen jegyzem meg: profi munka volt, mint mindig.

A harmadik: a filmen ülve szembesültem vele, hogy ez a kisegér egyfajta „sorstársam”, mert nemcsak, hogy „amatőr könyvtáros” a drága, de szereti és felnéz az idősebb, bölcs egyénekre is… Kár, hogy nem volt beszaribb, mert akkor tényleg kijelenthetném, hogy „tiszta én”, de azért így is bírtam nagyon a karaktert.

A negyedik: a maccs!… Amatőr színész a szentem, hát azt hittem, lefordulok a székről… :'D

Ami kicsit megakasztott a tetszési-faktoromban, az az animáció sokfélesége. Valahogy nem bírja megszokni / befogadni a lelkem és az ízlésvilágom, hogy egy-egy mesében van pár GYÖNYÖRŰEN és / vagy NAGYON ARANYOSAN kivitelezett figura, aztán utána köréjük hánynak ilyen óvodás szintű karaktereket, amik – nálam – agyonvágják az élményt. A küklopszok és a hydra teljesen elvette a kedvem. Szerintem túl gagyik lettek… :-(

Az istenek közül nálam egyértelműen Poszeidón volt a nyerő, szerintem csináltak belőle egy „tök jó hapsit”. :D Szebb volt, SOKKAL szebb, mint Zeusz, a ripacs… :P :D